Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 4. 1557—1563 (Bp., 1877)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1557. Júniusban.

» 1557. jÚNrusüAx. 9 elismerték továbbá, hogy a proposítiókban foglalt négy kivá­íiat teljesítése az ország védelmének mellőzhetetlen feltétele: mindazáltal mielőtt azoknak tárgyalásába bocsátkoznának, szükséges, hogy a király hárítson el egy nehézséget, melynek fennmaradása mindent, bármit végezzenek is a királyi kivána­tok tárgyában, sikertelenné tenne. E nehézség nem más, mint az ország összes nemes és nemnemes lakóinak hihetetlen elnyomatása, melyet már több év óta szenvednek, és pedig különösen a király hadaitól, a me­lyek pogány zsarnokok módjára büntetlenül követtek el szám­talan rablást, szentségtörést, gyilkosságot, gyújtogatást és egyéb bűntényeket. Sőt a várak őrségeinek vakmerősége odáig terjed, hogy több helyütt, a törökök nyomaiba lépve, magok között felosztják a körülfekvő helységeket, és osztályrészükben, fizetés nélkül, elvisznek mindent, a mit találnak; a szegény jobb­ágyoknak gyakran ruhájukat és a legszükségesebb eszközöket sem hagyva meg; a zsákmánynyal pedig nyilvánosan kereske­dést űznek. Kassa táján megtörtént, hogy 100 szarvasmarhát 60 talléron, 100 lovat 100 talléron, 100 sertést 6 talléron bo­csátottak áruba. — És mindez nem lázadók birtokain történik, miként a királyt hihetőleg informálják, hanem olyanok jószá­gain, kik kezdettől fogva állhatatosan ragaszkodnak hozzá. Ha valaki lépéseket tesz, hogy elrablott ingóságait visszaszerezze, azt kegyetlenül elverik, sőt néha életétől is megfosztják. A királynak rendeleteit semmibe sem veszik. A mennyiben pe­dig az ország törvényeire történik hivatkozás, nyíltan kijelen­tik, hogy azokkal nem gondolnak, mert nekik egészen más uta­sításaik vannak. Hasonló zaklatások fordúlnak elő a királyi városokban is. A polgár már saját házában sem érezheti magát biztosság­ban. Csak nem rég egy kassai polgárt házában öltek meg. Továbbá a végvárak kapitányai a királytól szabályelle­nes módon rendeleteket eszközölnek ki, melyek értelmében a jobbágyokat nagyobb és terhesebb munkákra szorítják, mint a törvények engedik. A rendek ezek után kérdezik, hogy ha a korábbi törvé­nyek ily módon tartatnak meg, mikép lehetne remélleni, hogy a most alkotandók meg fognak tartatni ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom