Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)

VIII. A SOPRONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1553. Apríl- és Májusban.

416 A SOPRONYI OBSZAGOYÖLÍS merülő körülmények szaporítását vagy leszállítását nem teszik szükségessé. De az előrebocsátottak eléggé kitüntetik, hogy az ország és a király szükségeinek fedezésére a másfél forintnyi adó épen nem elégséges. Illő tehát, hogy a rendek most a végső szükség idejében, erejökön felül is áldozzanak. Vegyék tekintetbe, hogy a hadsereg és hajóhad ellátására Magyarország összes jövedelmei sem elegendők. Ajánljanak tehát ez évre is három forintot, és rendelkezzenek a múlt évi adóhátralékok behajtása felől. Viszont a király igéri hogy nemcsak az ország összes egyéb jövedelmeit, hanem a többi tartományaiból és a német birodalomból kieszközlendő segélyösszeget is Magyarország védelmére fordítandja, sőt kész életét is koczkára tenni. Egyébkint mivel minden vállalat sikerének feltétele : az isteni félelem és »az igaz. apostoli, katholika vallás tanaival öszhangzó isteni tisztelet;« mivel továbbá hihető, hogy a súlyos csapások, háború, pestis és éhség, azon oknál fogva érték a nemzetet, mivel az ősrégi isteni tisztelet és az igaz hit helyében uj tanok sarjadzottak, melyek által lassankint, úgyszólván az összes magyarok fogékonyokká váltak minden gonoszra; és így mind roszabb fordulatot vettek az ország ügyei. Mindezekre már a korábbi országgyűléseken figyelmeztette a rendeket ; azonban ennek nem volt sikere. Tapasztalja ugyanis, hogy a féktelenség mind inkább fokozódik; számos helyeken a katholikus főpapokat és lelkészeket gyalázattal elutasítják, világi férfiakra bízzák a lelkészi hivatalt, a templomokat megszentségtelenítik és lerontják, az egyházi jövedelmeket lefoglalják. Nincs kétsége, hogy ez által Isten haragját es boszúját mind inkább felidézik az országra. A király buzgón inti tehát a rendeket, hogy elhagyván az új tanokat és tévelyeket, térjenek vissza őseik vallásához ; engedelmeskedjenek főpapjaiknak és lelkészeiknek; hagyjanak fel a papok zaklatásával és az egyházi jövedelmek bitorlásával; hogy ily módon Istent kiengeszteljék. Mivel továbbá a király a vallás emelése érdekében és az ország javára, az üresedésben levő püspökségeket és egyéb javadalmakat érdemes férfiaknak adományozta; a rendek is, kik netán ily javadalmakat bitorolnak, vagy kegyúri jogokat birnak, kövessék e pél-