Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)
V. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1550. Január- és Februárban.
242 A POZSONYI OltSZÁfiGYŰLÉS Első sorban a vámokra irányozta a király figyelmét; minthogy számos földbirtokosok a bányavárosok polgárait is kényszeríték a vám-díjak fizetésére, és ezeket napról napra emelték, a nélkül, hogy az utakat és hidakat jó karban tartanák. Ajánlotta tehát, hogy az országgyűlés törvényczikk által utasítsa a földbirtokosokat kiváltság-leveleiknek, melyek vámok felállítására feljogosítják, előmutatására; továbbá állapítsa meg, hogy minden vámnál a fizetendő díjak ki legyenek függesztve; végre a földesurakat kötelezze, hogy a vámokból befolyó jövedelemből az utakat és hidakat jó karban tartsák. Nagy mértékben magára vonta az ausztriai kamara neheztelését az is, hogy némely földbirtokosok a királyi kincstár szükségeire a bányavárosokba küldött szállítmányoktól is megvették a vám-díjat. Felkéri tehát a királyt, hogy maga számára az országgyűlésen vám-mentességet biztosítson. Uj bánya-törvény alkotásának szüksége is érezhető volt, minthogy a földesurak a birtokaikon találtató ércz-bányák művelését sokféleképen nehezítették, többi között a kiaknázott érczterményektől kilenczedet igényeltek. Minthogy pedig a bányák elhanyagolása a királyi kincstárra nézve nagy hátrányokat szül: kívánatos vala, hogy a király egy főkamaragrófot, vagy egy ideiglenes bánya-felügyelőt nevezzen, kinek a bányák rendes és czélszerü kezelésére gondja legyen. Minthogy némely urak és nemesek, támaszkodva az 1547diki országgyűlés végzésére, mely az egyházi javadalmak birtokosait kötelezi, hogy a tizedek bérbeadásánál az illető földesuraknak elsőbbséget adjanak, a királyt a tizedek bérléséből ki akarták zárni; szükségesnek látszott a jövő országgyűlés által az érintett törvénynek a király jogaival és érdekeivel öszhangzó magyarázatját adni. A bányavárosoknak a törökök berohanásai ellen való biztosítása czéljából, a kamara mellőzhetetlennek látta egy erősséget emelni. Es mivel erre a király rendes jövedelmeiből költséggel nem rendelkezett, javasolta, hogy e czélra a megüresedett esztergomi érsekség jövedelmei fordíttassanak. Hivatkozik arra, hogy a régi gyakorlat és a szent-szék megegyezése feljogosítja a magyar királyt, az üresedésben levő egyházak jövedelmeit a véghelyekre fordítani. A mennyiben pedig a
