Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)

IV. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1548. Október- és Novemberben.

\ 1548. OKTÓBER ÉS NOVEMBERBEN. 187 összeget még be nem vették, azokat a kincstári tisztviselők kezelésére kell bízni, a kik a jövedelmeket, míg a beírványi összeg ki lesz fizetve, az eddigi birtokosoknak fogják átadni. Azok kik önkényesen foglaltak le barminczadokat, vagy ilyeneket önhatalmilag állítottak fel, számadásra vonandók, és bevételeiket a kincstárnak visszafizetni tartoznak. Ellenben a királynak szabadságában álljon bárkinek birtokán állítani fel barminczadokat. Továbbá meg kell vizsgálni a harminczadi szabadalmakat; és a mennyiben kitűnik, liogy jog-alapot nélkülöznek, nem törvényes okok miatt engedelyeztettek, vagy visszaélésekre adtak alkalmat, vissza kell vonni vagy szabályozni. Mivel számos birtokosok, a kereskedők nem csekély terheltetésére, és a liarminczad-jövedelem hátrányával, a király engedélye nélkül, új vámokat állítottak fel, és a vámdíjakat felemelték; a király az ujon felállított és az ugy nevezett »száraz« vámoknak, a korábbi országgyűlések végzései értelmében, megszüntetését követeli; a régi vámoknál pedig, azok elvesztéseinek terhe alatt, a törvényes szokás tartandó meg. A királyi és bánya-városok polgárainak vámmentessége sértetlenül érvényben marad. A liarminczadok- és vámoknál sem belföldieket, sem külföldieket, adósságok vagy kihágások miatt letartóztatni nincs megengedve; a hitelező, illetőleg a sértett fél, az illetékes bíróság előtt, törvényes úton indítson keresetet. A ki ennek daczára saját birtokán valakit letartóztatna, köteles elégtételt nyújtani. Minthogy a király kényszerítve látta magát a beszterczebányai réz-bányákat, nehogy az ország nagy kárára műveletlenül álljanak, saját költségén venni művelés alá; kívánja hogy az ezen bányákból szállítandó réz harminczad- és vámmentességet nyerjen, és a kik ezt nem tartják tiszteletben, szigorúan fenyítessenek meg. De nem ellenzi, hogy a kereskedők által megvásárolt rézre ezen mentesség ki ne terjedjen. A király mint köztudomásu tényt emeli ki azt, hogy az országban gyilkosságok és rablások nagy számban követtetnek el. Nemcsak kereskedőket és más'utasokat, hanem a királyi udvarba vagy a törvényszékekre utazó nemeseket is gyakran rabolják ki és Ölik meg; sőt nemesek és nem-nemesek