Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)
IV. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1548. Október- és Novemberben.
184 A POZSONYI OltSZÁfiGYŰLÉS zölte válaszát, 1) mely a rendeket — úgy látszik tökéletesen kielégítette. 2) Azonban Ferdinánd ugyanakkor egy újabb előterjesztést mutatott be az országgyűlésnek, mely a királyi kincstár állapotának javításával foglalkozott, 3) Ez mindenekelőtt a bánya-iigygyel foglalkozik. Minthogy az ércz-bányák művelése mindenütt elhanyagoltatik vagy helytelenül történik, ebből pedig nemcsak egyesekre, hanem az egész országra és a királyi kincstárra is súlyos kár háromlik; felhívja a rendeket azon régi törvények megújítására, melyek a királyt felhatalmazzák, hogy a magánosok birtokain találtató érez- és só-bányákat, megfelelő kárpótlás fejében, birtokába vehesse. Ezen törvény alapján a király saját kamarája szamára venné át a bányákat, vagy a mennyiben a bánya-birtokosok kártalanítása nem volna lehetséges, ezeket a bánya-jog díjának fizetésére szorítaná. Szükséges továbbá, hogy az összes bányákban az arany, ezüst és réz beváltásának kizárólagos joga a kamarát illesse, mi által lehetővé fog válni az érezpénzt, melynek hiánya az országban anynyira érezhető, nagyobb mennyiségben veretni. A bányamunkások hanyagsága- és azoknak elnyomatásából is merülnek fel a bányák művelésében hiányok, bajok és Ez nem ismeretes. Utalnak rá a következő helyek a törvénykönyvben. A XVII. czikk az ítéletek végrehajtásáról rendelkezvén, megjegyzi »queftiadmodum ipsa Maiestas Sua obtulit se gratiose facturam.« A XXII czikk az ország szabadságainak megtartásáról említi : »ut ipsa se, juxta Regiae Maiestatis suae responsum et scriptum facturam similiter obtulit gratiose.« A XXX. czikk a harminczadokra történt beirványokról szólván hivatkozik arra, hogy a király »viva voce se facturam gi'atiose obtulit,« Az LII ésLXIII czikkekben is hivatkozás történik a király válaszára : »uti gratiose se obtulit.« 2) Ezt a fennebbi jegyzetben idézett helyek is kitűntetik. 3) Hogy ez a végzések egy részének elkészülte és benyújtása után történt, kitűnik a rendeknek a királyi emlékiratra adott válaszukból, melyben ama törvénykönyvre utalnak. »Monetarum adulterinarumcusores ex Decreto puniri debere et antea, et in praesenti quoque Conuentu Ordines et Status una voce declararunt. . . . Quod spectat ad tollendos praedones .... ea de re in articuHs Maiestati suae oblaüs Ordines et Status Regni abundc conclusemnt.«
