Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)
IV. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1548. Október- és Novemberben.
180 A POZSONYI OltSZÁfiGYŰLÉS tést szabnak, s ha ezt magok végrehajtani nem képesek, az ország kapitányainak közreműködését veszik igénybe. A rablóvárakat, melyeknek urai fegyvereseiket rablás végett ki szokták küldeni, a király vagy a főkapitányok vívják meg, és e várak urait csúfos halállal végeztessék ki, jószágaik érdemes hazafiaknak adományoztatván. Hasonlag mindazon magyarországi és slavóniai várak is, melyek a király engedelme nélkül építtettek, rontassanak le, és pedig azon megyék lakói által, kik ama várakból károkat szenvednek; a mennyiben pedig erre nem képesek, a király és az ország kapitányai segélyt fognak nyújtani. A hamis pénzverőkre vonatkozólag, a király felkéretik, hogy azokat a törvények által megszabott büntetéssel sújtsa, és jövőben a rendek megegyezése nélkül ne kegyelmezzen meg nekik. 1) Az alsó nemességnek nemcsak általán a hatalmaskodó urak, hanem helyenként saját főispánjaik önkénye ellen is voltak panaszai. E miatt keresztülvitte azon végzést, melyben kimondatik, hogy a főispánok, kik hivatali esküjöket ekkoráig le nem tették, mozdíttassanak el, és azok, kik ezentúl ki fognak neveztetni, azonnal tartoznak esküjöket letenni; hasonlag ha valamelyik főispán »roszul kormányozza« megyéjét, vagy erőszakos tetteket követ el, a megye közönségének panaszára, a mennyiben ez alaposnak bizonyul, fosztassék meg hivatalától, és érdemlett büntetését vegye el. Az alispánokat a főispánok ne önkényesen, hanem a megyei közönség hozzájárulásával válaszszák meg, és a választottak rögtön tegyék le a hivatali esküt. 2) A mi a király által kért pénz-segélyt illeti, a rendek nem mulasztották el kiemelni, hogy a szenvedett súlyos csapások és veszteségek következtében »úgy szólván végső nyomorra« jutottak, minélfogva jövedelmeik mindennapi szükségeikre is, annál inkább váraik ellátására, elégtelenek. Mindazáltal tekintetbe véve »ő felsége atyai intését,« továbbá azt, hogy a segélyt az ország védelmére kéri, végre hogy más felől is helyez kilátásba támogatást; minden egész jobbágy-porta, ]) A XLVI— LI. czikkek. 2) A LXVI. és LXX. czikkek.