Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)
I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1546. Februárban.
1 546. FEBRUÁRBAN. 13 gesek, nehogy a törökök kezeibe essenek, rontassanak le. Mindazáltal ezen javaslatot oly kikötéssel fogadja el, hogy a fentartandó váraknak birtokosai, maguk tartozzanak azokat védelmi állapotba helyezni, és csak ha erre nem képesek, fogja ő (a király), az urakkal egyetértőleg a szükséges intézkedéseket megtenni. A Dunán inneni és túli országrész váraira szintén gondja lesz. Az egri püspökséget, a rendek óhajtása szerint, be fogja tölteni, minthogy a kinevezendő főpap ama fontos vár jó karba helyezésére is van hivatva. Gondoskodni fog, hogy a budai basa és a többi szandzsákok a fegyverszünetet megtartsák, és azon esetre ha ezt megszegnék, az általok fenyegetett terület megoltalmaztassék. Valamint az sem kerüli el figyelmét, hogy a Magyarországban elhelyezett spanyol katonák azokat kiktől pénzt kölcsönöztek vagy a kiket megkárosítottak, kielégítsék és kárpótolják. Magyarország felső részeibe az igazság kiszolgáltatása végett, a rendek által kitűzött határnapon, a királyi helytartót, több bíróval és itélőmesterrel, ki fogja küldeni; a menynyiben pedig ezek akadályozva volnának, néhány tanácsost, Mérey Mihály személynökkel és az itélőmesterekkel, fog oda rendelni. A jobbágyok költözködése tárgyában hozott határozatban megnyugszik. 1) A király válasziratának átküldése alkalmával, felhívta a rendeket, hogy azon végzéseket melyekhez hozzájárult, és a melyeket az ő kivánsága szerint módosítani hajlandók, írják össze, a többiek iránt pedig, a melyekre nézve nem jő közöttök egyetértés létre, újabb felterjesztést intézzenek hozzá. A rendek csakugyan indíttatva érezték magokat egy újabb felterjesztésben előadni észrevételeiket a királyi válasz némely pontjaira. Különösen elégületlenek voltak az elzálogosított egyházi javakra vonatkozó ponttal. Meleg szavakkal kérték a királyt, legyen tekintettel Isten egyházaira, melyeknek pártfogása kiváló kötelességeihez tartozik, és Isten dicsőségé*) A királyi válaszirat eredeti fogalmazata (dátum nélkül) a bécsi titkos levéltárban. — L. Irományok. III. szám,
