Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)

III. A NAGYSZOMBATI ORSZÁGGYŰLÉS 1547. Deczemberben.

1547. DECZKMBKRREN. 105 használhatók és legolcsóbbak ; ennek folytán a rendek felhívják a király figyelmét arra, hogy azon nagyszámú magyar katonákat, kiket a török-foglalás ősi lakhelyeikből kiszorított, fogadja zsoldjába és alkalmazza a véghelyek oltalmazására. Ekként a hatalmaskodó és lázongó urak is, kik többnyire ily katonákat gyűjtöttek zászlaik alá, meg lesznek fosztva a fegyveres erőtől, melyet erőszakos tetteik végrehajtásában használni szoktak. Továbbá bízza meg az ország főkapitányát Báthory Endrét, hogy a királyi helytartó, a katonai főparancsnok

1) és az országos kincstárnokok hozzájárulásával, a megajánlott adóból, fogadják zsoldba a katonai szolgálatra alkalmas urakat és nemeseket, — a magok ellátására megajánlott díjon felül, minden lovasra 3 forint havi zsoldot számítva — és küldje azon helyekre, hol a portyázó török hadak visszaüzésére és a hatalmaskodó urak megfékezésére mindig készen álljanak. A Dunán innen és túl, úgy szintén a Tótországban létező végvárakat is lovas- és gyalog őrséggel kell ellátni. Az újabb időkben, királyi engedély nélkül emelt erősségek, a melyek többnyire rablófészkeknek tekinthetők, a mennyiben az ország védelmére nem szükségesek, haladéktalanul rontassanak le. Az ország összes birtokosai 100 jobbágy után 3 lovast és 3 gyalogot tartoznak állandón felfegyverezve tartani, saját költségükön ellátni, és azon esetre ha az ország főkapitánya és a Magyarországban tartózkodó idegen hadak főparancsnoka a rendelkezésökre álló hadakat, a török támadások visszaverésére, az engedetlenek megbüntetésére vagy a rablóvárak lerombolásának keresztülvitelére, nem tartják elegendőnek, — a király, vagy távollétében a főparancsnok és a királyi helytartó felhívására oda küldeni a hová szükséges leend; sőt végső szükség esetében személyesen is kötelesek fegyvert ragadni. Ha a veszély oly hirtelen jönne, hogy nem lehetne bevárni a királynak, vagy távollétében a főparancsnoknak és helytartónak rendeletét, a főkapitány szintén fel van hatalmazva felkelést hirdetni. Ha pedig a főurak vagy nemesek közül bárki vonakodnék ezen kötelességét teljesí') »Generalis Capitaneus.«