Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 2. 1537—1545 (Bp., 1875)

XIII. MAGYARORSZÁGI RÉSZLEGES GYŰLÉSEK 1544. és 1545-ben.

(598 MAGYARORSZÁGI RÉSZLEGES GYŰLÉSEK és a királynak buzgalmáért, melyet a külsegély megszerzése körül kifejtett. Mivel azonban az ország ezen részét megmenteni és a török támadások ellen megoltalmazni csak rögtöni segély képes: felkérték a királyt, liogy a beszterczebányai országgyűlésen kijelölt főkapitányt haladéktalanul küldje körükbe, ki a szükséges védelmi intézkedéseket megtegye, és egy úttal a törvénytelenül elfoglalt jószágoknak visszaadását eszközölje. Továbbá lehetővé akarván tenni, hogy Eger vára, mely az ország felső részeinek kulcsát képezi, megerősíttessék és védelmi állapotba helyeztessék: határoztatott, hogy az egri püspökség összes tizedei, bárki élvezte azokat eddigelé, jövőben a királyi tisztek által a várra fordíttassanak. Peregi Albert, a királyi biztos, kijelentette, hogy, bár erre nézve utasítást és felhatalmazást nem nyert, remélli, miszerint a király ezen végzést jóvá fogja hagyni. A rendek továbbá megállapították, hogy a nemesek jobbágyaikat felfegyverezve készen fogják tartani, hogy mihelyt a török számadás vagy ostrom híre érkezik, fejenként megindúlhassan ak. A királyhoz több kérelemmel fordúltak. Kívánták, találjon módot, hogy Losonczy István az általa elfoglalva tartott idegen jószágokat törvényes birtokosaiknak adja vissza, és szűnjék meg a szomszéd nemeseket, jobbágyokat s kereskedőket zsarolni; hogy mindazok, kik az esztergomi érsek birtokait és tizedeit bitorolják, ezeket adják vissza; végre hirdessen a Tiszán inneni s túli országrész úgy szintén Erdély rendeinek gyűlést, melyen az ország védelmeiről tanácskozhassanak és határozhassanak. ') Vájjon megerősítette-e Ferdinánd ezen végzéseket ? arról nincs tudomásunk. IL Fráter György nem várta be, míg a király, a sajó-szentpéteri rendek kérelmére hajolva, a tiszamelléki országrész ') A gyűlés végzéseit, a Bártf'a sz. k. város levéltárában levő egykorú másolatból, közli Kovachich. Supplementum. III. 185—190. 11. — L. Irományok. I. szám.