Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 2. 1537—1545 (Bp., 1875)

X. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 1542. Novemberben.

A pozsonyi országgyűlés 1512. Novemberben. A beszterczebányai országgyűlés jelentékeny haderőt ajánlott az ország védelmére, és többféle adókat szavazván meg, nagy számú zsoldos sereg kiállítását tette lehetővé. Az örökös tartományok is tekintélyes segélycsapatokat bocsátottak a király rendelkezésére. A magyar rendek méltán sürgették tehát Ferdinándot, hogy mielőbb indítsa meg a támadó hadjáratot, vegye át személyesen a fővezérletet, és mindenek előtt tegyen kísérletet Budavár visszavételére. Azonban a király be akarta várni a német birodalmi hadak megérkezését. De, bár az a nyár derekán csakugyan merérkezett, és ekként a keresztény sereg nyolczvanezerre szaporodott, a király nem állott élére, és az ügyetlen vezérlet következtében, a legcsekélyebb eredményt sem volt képes kivívni. Szeptember végén Pestet szállotta meg ; azonban midőn híre jött, hagy a ruméliai beglerbég 30,000 emberrel közeledik, Joachim brandenburgi őrgróf a birodalmi hadat visszavezette Németországba; mire az örökös tartományokból érkezett csapatok is szétoszlottak, és csak a magyarok maradtak a táborban. A hadjáratnak, mely élénk reményeket keltett, ilyetén szégyenteljes lefolyása a magyar rendek körében nagy elégületlenséget szült, melyet egy más esemény elkeseredésig fokozott. Ferdinánd ugyanis 'a magyar urak egyik legkiválóbbikát, Perényi Pétert, oly gyanúból, mintha a törökkel fondorkodnék, elfogatta, és a törvényes formák mellőzésével, a németujhelyi börtönbe záratta. A nemzeti szabadságok és az ország törvényei ellen elkövetett sérelem következtében, Báthory Endre és más urak eltávoztak a táborból, Thurzó Elek, a királynak rendületlen híve,