Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 2. 1537—1545 (Bp., 1875)
VIII. MAGYARORSZÁGI RÉSZLEGES GYŰLÉSEK 1540. és 1541-ben.
1540. és 1541-ben. 281 hasonló volt ahoz, mely 1531-ben, a két uralkodó mellőzésével tartott gyűléseket provocálta, melyeken a hazafiúi buzgalom és az egyéni nagyravágyás közös czélban találkozott 1 véget vetni az ország megoszlásának, és önerővel menteni meg a hazát. Már 1541. augusztus 28-án, midőn Szulejmán czéljait még homály borította, a felső magyarországi megyék követei Eperjesen gyűlést tartottak, hol arról tanácskoztak, mikép oltalmazhatnák meg területüket a török ellen ? Tanácskozásaik- ós megállapodásaikról közelebbi részleteket nem ismerünk. m. Két héttel utóbb, 1541. szeptember 13-án több főúr és nemes Tokaj várában tartott tanácskozmányt. Perényi Péter abauji főispán és főkapitány, Serédi Gáspár főkapitány, Belek Imre gömöri főispán és Balassa Imre erdélyi vajda voltak a jelenlevők között legkiválóbbak. Itt elhatározták, hogy szent Mihály napjára Gönczre az ország összes rendeit meg fogják hívni, hogy velők hazájuk fentartásáról és megmentéséről tanácskozzanak. „A végveszély, melyben forgunk, — írják — felhív és int minket, hogy végre egyesülten és egyetértve tanácskozzunk hazánk üdvéről." A nevezett urak meghívóleveleikben hivatkoztak azon hatalomra, melylyel Ferdinánd király által vannak felruházva. És minden megyét tizennyolcz nemes képviselő küldésére hívták fel. 2) Yajjon megtartatott-e a gönczi gyűlés? nem tudjuk. ') Loboczky Mátyás 1541. augusztus 31-én Késmárk városának írja: „Die Dominico proximo fuimus in Eperjes congregati, ubi Universitas Nobilium Sedis Sáros et Scepus, nec non et omnium Comitatuum Nuncii aderant. Consuluimus in vicém, quomodo nos a Turcica manu salvare possemus; Deus tarnen novit, an consilia nostra aliquid proficient." Wagner. Analecta Scepusii. I. 76. 1. 2) A nevezett uraknak Szepes megyéhez intézett, Tokajban 1541. szeptember 13-án kelt meghívólevele. Eredetije a nevezett megye levéltárában. — L. Irományok. I. szám.
