Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 2. 1537—1545 (Bp., 1875)
III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 1538. Júniusban.
58 A L'OZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. lést, fegyverezzék fel jobbágyaik egy részét, ajánljanak meg pénzsegélyt, és intézkedjenek Komárom várának megerősítéséről. Ezen előterjesztés felett rögtön megkezdődtek a tanácskozások. A jelenlevő urak egyike hangsúlyozván, hogy nem méltányos a rendektől hadakat és pénzt is kívánni, indítványozta, hogy csak a rendes 20 dénárnyi adót szavazzák meg minden jobbágytelek után. Egy másik úr támogatta. Ekkor felkelt Thurzó Elek. Azzal kezdette, hogy a 20 dénárnyi adó ő felségének rendes jövedelmét képezvén, annak megszavazása által segély-kérelmét még nem teljesítették. Első sorban folytatta ezután — a mi ügyünk forog kérdésben; és fontoljuk meg azt is, mennyit áldozott már ö felsége védelmünkre, s mily buzgón gondoskodik rólunk jelenleg is. Azonban beszédét a nemtetszés jelei szakították félbe, s Thurzó nem látta tanácsosnak daczolni a többséggel. Elhallgatott. ") Ezután a tanácskozások mind zajosabb jellemet vettek fel. Az alsó nemesség soraiból szenvedélyes kifakadások emelkedtek. „Mi — így szólottak — mindenkor készek valánk ő felsége rendeleteinek engedelmeskedni, és most is készek vagyunk. Azonban, a mit, ő felsége ismételt felszólítására, szorult helyzetünk daczára, a közjó érdekében, ő felsége területének vedelni ere, áldoztunk, — némely főurak maguk között szétosztották ; úgy, hogy, miután számadásaik bemutatását eredmény nélkül sürgetjük, azt sem tudjuk, vájjon fordítottak-e valamit közczélokra Mások ismét az ellen panaszkodtak, hogy a ') Az országgyűlésnek Ferdinándhoz küldött követei részére adott utasításából, melyről alább szólunk. a) Thurzó Elek június 21-én Pozsonyból írja Ferdinándnak: „Cum conuentum incepissent in vigília Corporis Christi, Rmus D. Strigoniensis mandatum, quod habebat ad Comitatus a Maiestate V., pronunctiauít. Post ceperunt domini ipsimet consultare, de auxilio 'Maiestati V. S. faciendo, cum unusquisque suam proferret sentenciam, cum ad unurn, qui proximus 1). Strigoniensi assidebat, sors pronunctiandi venísset, dixit, non eonuenire, ut et gentem et subsidium pecuniarium darent, sed ut prouentum, quem iure tantum dare deberent, id est ut singuli 20 denarios hung. numerarent. Hanc cum et huius proximus diceret sentenciam, dixi, hoc non t'ore sub-