Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 2. 1537—1545 (Bp., 1875)

XIII. MAGYARORSZÁGI RÉSZLEGES GYŰLÉSEK 1544. és 1545-ben.

Magyarországi részleges gyűlések 1544-és 1545-ben. I. 1544-ben ismét meghiúsultak a magyar nemzet reményei, melyeket a császár és a német birodalom segélyígéreteihez kapcsolt. Ez alatt a török kézre jutott várak őrségei, ellenállást nem találva, terjesztették foglalásaikat. A Duna mellékén mind nagyobb tért foglalt a török uralom. *) A Tiszán inneni vármegyék rendei, ily körülmények között, meggyőződtek, hogy ha területük védelméről önmaguk nem gondoskodtak, a török rabságot ki nem kerülik. Ezen veszély elhárítása képezte az 1544. július 6-án Sajó-Szent-Péteren tartott gyűlés tanácskozásainak tárgyát. Valószínűleg Fráter György hívta össze a gyűlést. A jelenlevők neveit csak csekély részben ismerjük. A nagyváradi püspök körül megjelentek: Balassa Imre és Zsigmond, Bebek Ferencz, Bidy Mihály, Dobó Ferencz, Drágffy Gáspár, a Homounai testvérek egyike, wingarthi Horwáth Gáspár és Serédi Gáspár. 2) Ferdinánd király Peregi Albert pécsi prépostot, a pozsonyi kamara elnökét, küldötte a gyűlésre. Ez bemutatta V. Károly császárnak, 1544. május 7-én a magyarországi rendekhez intézett levelét, melyben határozott ígéretet tesz, hogy a jövő évben személyesen fog hatalmas sereget Magyarország felszabadítására vezetni. Az összegyűlt rendek hálájukat fejezték ki az ígéretért, ') V. ö. Horváth Mihály, Magyarország Történelme. IV. 198. 1. 3) Ezeket említve találjuk a gyűlés végzéseiben.