Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 2. 1537—1545 (Bp., 1875)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. 1538. Júniusban.

A pozsonyi országgyűlés 1538. Júniusban. !) Az alkudozások, melyeket Ferdinánd János királylyaf évek óta folytatott, végre 1538. február 24-én szerencsés eredményre vezettek. E napon írták alá a két fél biztosai a nagyváradi békekötés oklevelét. Ezt azonban egyelőre szoros titokban kellett tartani, nehogy a török szultán haragját magára vonja mindkét fél. Es a titkot jó ideig sikerült megőrizni. Az ország rendeinek több hónappal utóbb sem volt tudomásuk arról, hogy régi hő óhajtásuk valósult. Mindazáltal előre volt látható, hogy a porta előbb utóbb értesülni fog a békekötésről, s bosszúját fogja az országra idézni. Ily körülmények között, 1538. tavaszán Ferdinánd udvarában felmerült a magyar országgyűlés összehívásának eszméje ; annál inkább, mert szükségesnek látszott az ország rendeinek hozzájárulását, eszközölni ki a békekötés azon pontjához, mely János király halála után az egész ország birtokát Ferdinánd részére biztosítá, ki alkalmasnak tekintette ezen időpontot arra is, hogy házának örökösödési jogát a magyar trónra elismertesse. a) A király magyar tanácsosainak véleményét kérte ki aziránt: vájjon hirdesse-e ki az országgyűlést, vagy nem? Ezek egy pillanatig sem haboztak igennel válaszolni. A részletekre áttérve, javasolták, hogy az „ország összes rendei," továbbá a koronához tartozó várak parancsnokai és a kulcsos városok bírái is hívassanak meg. Ellenben, bár a király azon nézetben volt, hogy az alsó nemesség fejen') Eddig ezen országgyűlésről csak a meghívólevél volt ismeretes. És Kovachicli (Supplementum. III. 105. 1.) még kétségben volt aziránt: vájjon valóban megtartatott-e ezen országgyűlés V -) Ez kitűnik a. magyar tanácsosok alább említendő felterjesztéséből.