Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 2. 1537—1545 (Bp., 1875)

XII. A BESZTERCZEBÁNYAI ORSZÁGGYŰLÉS.1543. Novemberben.

544 A BESZTER0ZEBANYA1 ORSZÁGGYŰLÉS adójából, egy harmad részben pedig az urak és nemesek által, saját erszényükből, fog fedeztetni. Mind az urak, mind a megyék a huszárokat 1543. január 6-ikáig kiállítják, és a királyi kapitányok parancsnoksága alá helyezvén, az ezek által kijelölendő helyekre küldik. Ezen kapitányoknak kötelességükké tétetett: katonáikat minden kártételtől, az egyháziak és nemesek lakaiban való megszállástól visszatartani, és a kihágások szerzőit büntetéssel sújtani. Fizetésökhez minden megye 100 forinttal tartozott járulni. Egyébkint a rendek elhatározták, hogy ha a király személyesen táborba száll, az urak és nemesek fejenként fegyvert fognak, és a megajánlott huszárokon felül, 100 jobbágy után két huszárt és húsz puskás gyalogot állítanak ki; az egytelkes nemesek pedig öt-öt curia után egy lovast állítanak ki. Hasonlag készeknek nyilatkoztak azon esetre is, ha a török valamely várat ostrom alá venne, ennek felmentése, vagy ha új vár építéséhez fogna, ennek megakadályozása végett, a kapitánynak felhívására, személyesen, és nagy veszély idején, jobbágyaikkal együtt felkelni. A rendek, midőn áldozatkészségüknek ily fényes jelét adták, viszont azon kérelemmel fordúltak a királyhoz, hogy a várakat lássa el elégséges őrliadakkal; és Mária királynéhoz, hogy magyarországi birtokai után tartson ő is megfelelő számú hadakat, az ország védelmére. A királyi kívánatok teljesítése után, az országgyűlés tárgyalás alá vette a lefolyt zavarteljes időkben erőszakosan elfoglalt birtokok visszaadásának kérdését, mely a korábbi országgyűlések ismételt megoldási kísérletei daczára, még mindig a közbéke teljes megszilárdulásának akadálya gyanánt szerepelt. Az alsó nemesség, melyet a hatalmaskodó főurak eddig kijátszottak, most végre nagyobb határozottsággal lépett fel, mint egyébkor. Szónokai szenvedélyes beszédeket tartottak, melyeknek lényege az volt, hogy nem engedik magukat többé ') A VII., VIII., XI.—XIV., és XX.-XXV. czikkek.