Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 2. 1537—1545 (Bp., 1875)

IX. A POZSONYI ÉS BESZTERCZEBÁNYAI ORSZÁGGYŰLÉSEK.1541. Márczius- és 1542. Februáriusban.

Í541. MÁRCZIVS- ÉS 1542. FEBRUARIUSBAJÍ. 321 visszabocsátani, lia a marmarosi sóbányák, Munkács és egyéb várak s birtokok, melyektől a lefolyt zavarok alatt erőszakosan megfosztatott, szintén visszaadatnak. A többi czikkeket jóváhagyja, egynek kivételével, mely az újonan felállított harminczadok megszüntetéséről rendelkezik. Ezeket — ügy mond — meg nem szüntetheti, mielőtt a régieket, melyeket elvesztett, s különösen a budait, visszaszerezi. A megajánlott adó behajtására vonatkozólag, a főrendek és az alsó nemesség között felmerült ellentét kérdésében, a Rakovszky által felhozott nyomatékos érvek Ferdinándot az alsó nemesség részére hajlították. Mindazáltal a főrendeket sem akarta elkedvetleníteni, s így egy közvetítő intézkedésre határozta el magát: hogy a főrendek saját kincstárnokaik, az alsó nemesség pedig a megyei adószedők kezeihez fizessék az adó és segélypénzeket; de a befolyó összegek egyedül hadak fogadására és ellátására fordíttassanak. Hogy mind a főrendek, mind az alsó nemesség kincstárnokai az adó kezelésében és a hadak kiállításában a törvény követelésének eleget tegyenek, a király kijelenté, hogy biztosokat fog rendelni, kik a hadakat megszemléljék és a számadásokat megvizsgálják, egyúttal kapitányainak meg fogja hagyni, hogy azok ellen, kik a jobbágyaiktól behajtott adót maguk részére letartóztatják, szigorúan lépjenek fel. Mivel pedig az alsó nemesség a megyei adószedőktől megvárja, hogy díj nélkül járjanak el tisztükben, a király felhívja a főrendek kincstárnokait, hogy a részükre rendelt 3000 forintnyi tiszteletdíjról mondjanak le, s ezen összeg is hadak fogadására fordíttassék. A királyi városok polgárai tekintetében, a király megnyugodott abban, hogy házaik és szőlleik a hatvanad fizetése alól fel legyenek mentve. A király igérte, hogy mihelyt az ország egysége helyre ') Thurzó apríl 14-iki levelében hathatósan támogatta a főrendek javaslatát. A király apríl 29-iki válaszában írja neki: „Licet ipse nobilium sententiam et conclusionem non probandam ducas,.., latere te nolumus, dictam uniuersitatem nobilium nobis et suas rationes satis válidas, lionestas et efficaces, quibus ordinationem illorum a nobis confirmari contenderunt, exponendas curasse." Magyar Országgyűlési Emlékek. II. 21