Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 2. 1537—1545 (Bp., 1875)
VII. HORVÁT- ÉS TÓTORSZÁGI GYŰLÉSEK.1537-1540.
22 6 HORVÁT- ÉS TÓTORSZÁGfI GYŰLÉSEK. 1537 — 1540. Ígéreteit, a rendek sem feleltek meg elvállalt kötelezettségeiknek. Es midőn, tavasz nyíltával, a törökök ismét megkezdették pusztításaikat, seliol sem találkoztak komoly ellenállással, sőt Dobrycze várát is megvívhatták. Keglevich Péter, a bánok egyike, ismervén ezen erősség fontosságát, kísérletet akart tenni visszaszerzésére. Emiatt, 1538. május második felében Zágrábba gyűlést hirdetett, s a tótországi rendeket felhívta, hogy fejenként, fegyveresen jelenjenek meg, közvetlenül a hadjáratra indulandók. A tótországi alsó nemesség számos tagjai és az urak küldöttei mellett, Horvátország követei is megjelentek a kitűzött napon. Mindnyájan készségüket fejezték ki, fegyvert fogni; de kijelentették, hogy az idő rövidsége miatt nem voltak képesek jobbágyaikat felfegyverezni. Es miután a királyi sereg sem jelent meg, Keglevichnek a hadjárat tervével fel kellett hagynia. A királyi hadaknak és a várőrségek fizetésének elmaradása, a rendek körében élénk elégületlenséget keltett, mely szenvedélyes kifakadásokban nyilvánult. Sőt, Hobethycs Boldizsár vezérlete alatt, párt alakult, mely nem habozott nyíltan indítványozni, hogy a rendek a töröktől adófizetés árán vásárolják meg a békét. Iveglevich csak nehezen tudta a rendeket lecsillapítani. Június 11 -re Körösre újabb gyűlést hirdetett; kilátásba helyezvén, hogy akkorra a királyi ígéretek teljesítését ki fogja eszközölni. Vájjon megtartatott-e a körösi gyűlés ? nem tudjuk. VI. Ferdinánd király vezérei hadi munkálatainak 1538-ban nem kedvezett a szerencse. Horvát- és Tótország szenvedései sem szűntek meg; folytonosan ki volt téve a török dúlásoknak. Végre a következő év (1539.) elején néhány ezer spanyol és ') Nádasdy Tamás 1539. oetóber 8-án Sárvárról "Ferdinánd királynak írja: „Recordari poterit Vestra Maiestas, quod preterito anno, in Congregacione Zagrabiensi . . . ceperánt aperte Regnicole loqui, quorum caput erat Balthazar Ilobethycli, ut Turcis tributum daretur." Eredetije a bécsi titkos levéltárban. — Ugyanott Keglevicb bánnak 1588. május 21-én, Zágrábból, Ferdinándhoz intézett jelentése. — L- Irományok. XX. szám.