Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 2. 1537—1545 (Bp., 1875)
I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS.1537. Januárban.
1537. JANUÁRBAN. 7 várat, melyet Batthyányi Ferencznek adományozott, ez tényleg birtokába vehesse; végre, hogy az ország összes régi jogait, kiváltságait és szabadságait újra erősítse meg. x) Az országgyűlés ezen végzéseket küldöttség által terjesztette a Bécsben tartozkodó király elé, s azoknak megerősítését kérelmezte. A király már február 5-én adta megerősítését. 2) Különösen az utolsó helyen említett kérelemre vonatkozólag kijelentette, liogy bár a magyar trón elfoglalásakor esküt tett az ország jogainak és szabadságainak megtartására, s erről külön oklevelet is állított ki, ezt, ha időközben elveszett volna, kész egy második példányban állíttatni ki; mert el van határozva, hogy „mindazon szabadságokat, szokásokat és kiváltságokat, melyek a múlt években, az idők mostohasága következtében, elrongyollottak, mihelyt, Isten segélyével, a béke az országban helyre lesz állítva, lelkiismeretesen, mint igazságos és kegyelmes fejedelemhez illik, megtartandja." : i) Bár korábbi országgyűlések is többször jelentékeny áldozatokat kívántak a főpapságtól, a király ez alkalommal, lelkiismeretének megnyugtatása végett, a szent szék jóváhagyását kérte ki a magyarországi clérus újabb megterheléséhez, hivatkozván a végső szükségre, mely azt követeli, és a közjóra, mely igazolja. A főurak és maguk a főpapok is támogatták ez irányban tett lépéseit. 4) Es Várday Pál ') XX., XXVII., XXIX. czikkek. 2) Ez a törvénykönyvben említtetik, mely a „Corpus Jurisba" fel van véve. Egykorú példányát nem ismerjük. — L. Irományok és törvények- II. szám. 3) A törvénykönyv zársoraiban. 4) A modenai püspök, pápai nuntius 1537. február 12-én Linczből jelenti a pápai titkárnak, hogy a király közié vele, hogy az országgyűlés megadóztatta a clerust, „essendo cosa utile per il beneficio publico et necessario per lo interesse loro. Et che per questo ricercauano, che io come Nuntio di S. S. volesse darli l'auttoritá di potere exigere la summa di tre fiorini per ciascuno sacerdote beneficiato. Io feci rispondere a S. Mta, che'io non haveva auttoritá di far tale, tassa, la quäle in apparenta era contra l'immunitá ecclesiastica. . . Essi Ungari dapoi unitamente mandarono a pregarmi, per questo facendomi anchora intendere , che Ii Prelati proprii hanno fatto questa tassa per la presente necessita, et il Re similmente mi fece dire, che io ne scriuesse a S. Santita. . . Sua Beatitudine potra
