Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

XIX. FELSŐ-MAGYARORSZÁGI RÉSZLEGES GYŰLÉSEK. 1535-1536.

594 FELSŐ MAGYARORSZÁGI RÉSZLEGES GYŰLÉSek. 1535—1536. között; úgyszólván minden helységben tisztviselőket rendeltek, kiket, lovaikkal együtt, a jobbágyoknak kell ellátniok. Ennekfolytán számos jobbágyok családaikkal együtt más vidékekre vonultak. E hatalmaskodó urak a nemességet sem kímélték meg; többeket saját házukban öltek meg, másokat fogságba hurczoltak, s minden vagyonuktól megfosztottak. Mindezek felsorolása után a rendek felkérik a királyt, igyekezzék szenvedéseiknek véget vetni és szomorú sorsuk jobbrafordulását eszközölni. Mi volt ezen felterjesztés hatása és eredménye? nem ismeretes. IV. Az 1535-ik év végén János király komolyan felkarolta a béke eszméjét. Novemberben Frangepán Ferencz kalocsai érseket és Brodarics István, püspököt a Nápolyban tartózkodó V. Károly császárhoz küldötte, hogy közbenjárását kikérje. Ez Weze János lundeni érseket nevezte biztosává, ki június elején érkezett meg Nagyváradon, János király udvaránál, hol a békealkudozások rögtön megindíttattak. Perényi Péter, ki nagyravágyó terveivel, bár azok 1531ben meghiúsultak, nem hagyott fel, alkalmasnak látta ezen időpontot cselszövényeinek megújítására. Összeköttetésbe helyezte magát a franczia királylyal és Szulejmánnal, s ezek kilátásba helyezték, hogy ha János király Ferdinánddal csakugyan egyességre lép, a magyar trónra őt, Perényit fogják emelni. Perényi ugyanakkor nagy tevékenységet fejtett ki, ') A gyűlés felterjesztésének egykorú másolata a bécsi cs. és k. titkos levéltárban. Az irat nem bír dátummal. Azonban borítékján olvasható, egykorú kéz írása: „Comitatus partium superiorum. 1535. dominica —" (A.z olvashatlan szót „Judica" gyanánt olvasván, a levéltár rendezése alkalmával ezen iratot 1535. marczius 14-re helyezték.) — L. Irományok, I. szám. 2) Pempflinger Márk 1536. augusztus 26-án Kassáról a lundeni érseknek írja: „Dominus Petrus Pereni ambit capitaneatum, et quod magis est, cupit esse rex ; inuenit viam istam : . . . intelligens ipsum