Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

III. A POZSONYI KIRÁLYVÁLASZTÓ ORSZÁGGYŰLÉS. 1526. Deczember.

' <r 152(3. DECZEMBER. 83 közöl néhányat nem siratna. A török soha még nagyobb csapást nem mért a keresztény világra. Nem szükséges nektek előadni, mint hagyta el a vajda, bár többször királyi levelek és követek által hivatott, fejedelmét s hazáját; és messziről, mintegy leshelyből szemlélvén az ütközet kimenetét, midőn értesült, hogy az ellenség, a király s az ország főbbjeinek legyilkolása után kivonult, és Budát odahagyta, végre elárulta, amit rég táplált kebelében: elfoglalta a királyi várat, s bitorolni kezdette azon czímét, melylyel mostan él. „És íme, mily híven teljesítette ő tiszti kötelességét is! A szent koronát, melyet az egész ország az ő hitére és őrizetére bízott volt, Visegrád várával együtt elhagyta, elvesztette, s miután, mint mondják, némely nőszemélvek segélyével visszaszerezte, köztudomás szerint, az ország törvényei és szokásai ellenére, saját fejére tette. „Nem szükséges emlékezetbe hoznunk a királyi jövedelmek elragadozását, és azon kegyetlen zsarolásokat, melyekkel Erdélyt számos éveken át sanyargatta. Erről eléggé tanúskodnának a szászok és székelyek, ha szabadon szólhatnának. Arról, bogy ő és barátai mily kegyetlenül bántak a szegényebb nemességgel, felesleges említést tennünk. „íme ezek az érdemek, melyeknél fogva magát méltónak tartotta a királyságra! „Ámbár pedig a fenséges csehországi király, úgy mint Ulászló magyarországi királynak veje, azon szerződésnél fogva, melyet az ő szépatyja Fridrik és nagyatyja Miksa felséges császárok Ulászló királyival kötöttek, ezen országra a legérvényesebb örökösödési joggal bír, minélfogva szabadságában állott volna a királyi koronát bitorló vajda ellen igazságos fegyveréhez nyúlni: ő mégis kímélni akarta a keresztény vért, s míg lehet, mindenkor kíméli; főként a magyarokat, kik a vallás- és hitért számos éveken át vitézül harczoltak, jelenleg pedig sokféle csapások által megszaggatvák és elborítvák, haddal megtámadni soha sem akarta, hanem a ti megegyezésteket , választástokat várja; e szabad népnek szeretete és becsülése, nem pedig gyűlölete után vágyódik. „0 fenségének értésére jutott, hogy ellenségeinek törekvései által mindenfelé különböző hírek terjedtek el, melyekkel Magyar Országgyűlési Emlékek. I. 4