Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

XVII. FERDINÁND KIRÁLY NAGYSZOMBATI ÉS POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉSEI. 1535. Október-Deczember.

514 A NAGYSZOMISATI ÉS POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉSEK. Az országgyűlést nem elégítette ki teljesen ezen királyi válasz, s ragaszkodván kívánatainak vagy részéhez, ezeket egy második feliratban újra előterjesztette a királynak. A rendek ismételték kérelmüket, hogy a király vetélytársával béküljön meg, s az alkudozásokban magyar biztosokat is alkalmazzon. Ehez most azon kérelmüket csatolták, hogy a király Csehország és a szomszéd tartományok rendeinek hirdessen gyűlést, s itt eszközöljön ki segélyt Magyarország részére; továbbá engedje meg, hogy a magyar rendek küldhessenek követeket a császárhoz, ennek segélyét igénybe veendők. Miután a király válasziratában megemlítette, hogy az ország rendei körében ellenséges magatartással találkozott, a pozsonyi rendek ezt ő ellenük emelt vádnak tekintették, és hü ragaszkodásukat hangsúlyozták. A katonáknak megszállására nézve a jobbágyok házaiban, kérték a királyt, hogy a régi szokásokat tartsa ion. A király hűségére visszatérők javainak visszaadására , a király kívánatához képest, az általuk javaslatba hozott 15 napi határidőt egy hónapra hosszabbították meg; úgyszintén elfogadták a királynak azon javaslatát is, hogy az országos kormány székhelye Pozsony legyen, s nem — mint ők kérték — Nagyszombat. Azon kérelemmel fordultak a királyhoz, engedje meg, hogy nádori helytartót választhassanak, s azt erősítse meg. A magyar érczpénznek az örökös tartományokban való elfogadására vonatkozólag, ragaszkodtak előbbi kérésükhöz. Haronlag ragaszkodtak azon feltételhez, az országgyűlésnek összehívásához Jakab napjára, melytől az adóul megajánlott második forint kifizetését függővé tették. Nem mondottak le azon kívánságukról sem, hogy a király hivatalokra csak magyarokat alkalmazzon. Abban, hogy Behem Bernát adósságai tárgyában magát Mária királynéval fogja érintkezésbe helyezni,megnyugodtak; egyúttal figyelmeztették a királyt, hogy a nevezett bányaigazgató az esztergomi érseknek Thurzó Eleknek és az erdélyi püspöknek is adósa. Az ország határainak megállapítását, az új vámok eltörlését, a báni méltóság betöltését ismét figyelmébe ajánlották a királynak; végre felkérték némely magánosok ügyeinek