Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

XIV. FERDINÁND KIRÁLY POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉSE. 1532. Apríl 2.

Ferdinánd király pozsonyi országgyűlése. Azon siker daczára, melyet Ferdinánd politikája, a kene­sei és berenhidai gyűlések eredménytelen feloszlása által, kivívott, a helyzet mindenekfelett válságos volt. Legbensőbb hívei sem titkolták előtte, hogy ha végre tényleg nem nyújt védelmet az országnak, nem orvosolja a sérelmeket, nem elégíti ki a nemzet jogos igényeit: a magyar koronát elveszti. Miután ekként, a fenyegető veszély elhárítására, positiv tényeket kellett felmutatnia, Regensburgból, 1532. marczius 10-én kelt levelei által, Esztergomba, szent György .napjára országgyűlést hirdetett; ígérvén, hogy itt, a birodalmi gyűlé­sen Magyarország részére kieszközlött segélyről személyesen fog jelentést tenni. Ezen elhatározása kedvező hatást gyakorolt a magyar rendekre, kik most biztosan hitték, hogy az annyiszor ismételt királyi ígéretek valősulásának küszöbén állanak. Azonban Ferdinánd már néhány héttel utóbb lemondott szándékáról, az országgyűlésen személyesen jelenni meg; való­színűleg azért, mert a német birodalom gyűlésén nem sikerült kieszközölnie az ohajtott segélyt. TJngnad András bárót és Beck Márkot nevezte biztosaivá, kiknek kötelességükké tette, hogy az országgyűlésen tartandó előadásukban, őt elma­radása miatt mentsék ki; hangsúlyozva, hogy egyedül azon oknál fogva maradt még tovább is a birodalmi gyűlésen, mert ') A főrendekhez és a megyékhez — melyeknek nemességét „viritim" hívja meg — intézett meghívólevél fogalmazata a bécsi t. levt. Egy eredeti példány Pozsony város levéltárában. — L. Iromá­nyok. I. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom