Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

XIII. A BÉLAVÁRI, VESZPRÉMI, SZÉKESFEHÉRVÁRI, ZÁKÁNYI, KENESEI ÉS BERENHIDAI GYŰLÉSEK. 1531. és 1532-ben.

A BEKENHII) AI GYŰLÉS. 1532. 357 ÍJnnekfolytán azt javasolták uralkodójuknak, hogy törekedjék a berenhidai gyűlést meghiúsítani. Ezen cze'l elérésére a következő tervet javasolták: a lengyel király és a szász herczeg — kik mint közbenjárók magukra vállalták Ferdinánd és János kibékítését — hívják fel mindkét uralkodót, hogy miután a berenhidai gyűlés a béke létrehozását veszélyeztethetné, alattvalóikat a megjelenéstől tiltsák el. Azon esetre, ha a két uralkodó erre rá nem áll, a király a gyűlés megtartását ne akadályozza; igyekezzék Török Bálintot és Bakics Pált, igényeik kielégítése által, szorosan ügyéhez csatolni, és bízza meg tanácsosait, hogy híveivel és az ellenpárttal alkudozásba bocsátkozzanak. Továbbá birja reá a pápát, a császárt, Csehország és Ausztria rendelt, hogy Berenliidára küldendő követeik által ígérjenek segélyt a magyar rendeknek, és hívják fel ezeket, hogy hozzá (Ferdinándhoz) csatlakozzanak. ') A pozsonyi tanácsosok véleménye teljesen találkozott Ferdinánd király felfogása- és óhajtásával. Oda működött, hogy a berenhidai gyűlést megakadályozza ; evégből felkérte V. Károlyt, hogy a lengyel királyt és a szász herczeget bírja reá, miszerint a berenhidai gyűlés meggátlására czélzó, a magyar tanáesosok által javaslatba hozott, lépést tegyék meg. Hogy pedig híveit megnyugtassa és annál biztosabban visszatartsa a berenhidai gyűléstől, maga készült országgyűlést hirdetni. Midőn tehát február 11-én a kenesei gyűlés követeit fogadta, ezeknek előterjesztésére következőképen válaszolt. Hálásan ismeri el ugyan, hogy a magyar rendek királylyá választották; azonban figyelmezteti őket, hogy őt MagyarMaiestät unmugliche hilft' und Sachen begern werden

, und so nun Euer Königlich Maiestiit dasselbig nit volziehen wurde, so werden des Turggen, paider wallachisch weyda, unnd des Janusch Toten da sein, sich erpieten, das Innen der Turgck alle granitz disshalb der Saw . . . ubergeben, Ine den Janusch zu seinem Gubernátor pleiben lassen, und fürhin und albeg ainen ungern und cristen fürsetzen. Auf solche erpieten sey zu besorgen

, das der gemain man durchaus das annemen werde." ') Herberstein és Beck január 11-én pártolókig értesítik Ferdinándot a magyar tanácsosok javaslatairól.