Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)
XIII. A BÉLAVÁRI, VESZPRÉMI, SZÉKESFEHÉRVÁRI, ZÁKÁNYI, KENESEI ÉS BERENHIDAI GYŰLÉSEK. 1531. és 1532-ben.
334 A. KENESEI GYŰLÉS. 1532. 331 V. A kenesei gyűlés kihirdetése élénk mozgalmat keltett az egész országban. Mindkét párt megfeszített erővel munkálkodott, hogy többséget és túlsúlyt biztosítson magának. Ferdinánd liívei közül sokan bizalommal, sőt reményteljesen néztek elébe. „Mi és felségednek egyéb hívei, kik a zákányi gyűlésen jelen voltunk, — írja Zalay János pozsonyi főispán és Majláth István — bízunk a jő Istenben, hogy minden felséged óhajtása szerint fog történni. Miként értesültünk, a rendek nem törekednek egyébre, mint egyességre jutni, nehogy tovább is egymást öljék, s ezen zaklatott ország még inkább pusztuljon, mint eddig .... Ha ezeket bárki máskép magyarázná felségednek, ne adjon hitelt; mert minden úgy van, mint előadtuk." Pempflinger István k. tanácsos hasonló értesítéseket küldött Ferdinándnak. 2) Mindazáltal azt tanácsolta, hogy a gyűlést csak azon esetre engedje megtartatni, ha képes a rendeket meggyőzni afelől, hogy az országot meg fogja védeni; ez esetben is gondosan tegye meg a szükséges előintézkedéseket; hívja fél híveit a megjelenésre; küldjön biztosokat; kérje fel a pápát, a császárt és a birodalmi rendeket követek küldésére ; végre tartson készen néhány ezer forintot, „mely összeggel az ellenpárt lármás tagjainak szájukat betömhesse. JJánffy Boldizsár abból indulva ki, hogy a kenesei gyűlés mindenesetre létrejő, hathatósan kérte Ferdinándot, ne tiltsa el híveit a megjelenéstől; mert ha ezt tenné, alkalmat nyújtana az ellenpártnak azzal vádolni őt, hogy a nemzet egyesülését akadályozza, és vesztére tör. Biztosítá ugyan, hogy ha kellő tevékenységet fejt ki, a maga részére vonhatja az ') November 5-én Berzenczéről Ferdinánd királyhoz intézett levelük a bécsi t. levt. 3) November 10-én Pozsonyból irja Ferdinándnak: „Scribitur michi per aliquos, rogando, ut maiestati vestre perscriberem, ne eorum conuentum turbare dignetur, maximé cum is esset futurus in maximum commodum maiestatis vestre, huiusque regni sui." Ugyanott. 3) November 23-án írja: „Et essent aliqui mille íloreni, cum quibus obstrueretur os clamantibus contraria." Ugyanott.