Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

XI. A POZSONYI RÉSZLEGES GYŰLÉS. 1580. Május 8.

262 A I'OZSONY! RÉSZLEGES GYŰLÉS. A rendek, miután sérelmeiket és szenvedéseiket elpanaszolták volt, követeket választottak, kik Ferdinánd királynak, a császárnak és a német birodalom fejedelmeinek hazájuk veszedelmét és nyomorát előadván, „a vesztének induló, mármár elveszett ország megmentésére segélyt kérjenek." Macedóniai László nagyváradi püspök, Battyányi Ferenci bán és Thúróczi Miklós k. főudvarmester bízattak meg e küldetéssel. Előterjesztésük szövegét a gyűlés állapította meg. A királyt emlékeztetniük kelle ígéreteire, melyeket koronáztatása alkalmával tett, a reményekre, melyeket trónralépte keltett. A nemzet biztosan várta, hogy a belviszályokat megszüntetendi, a véghelyeket visszaszerzendi. Azonban, miután alig néhány hónapot töltött az országban, eltávozott, hogy a külföldön segélyt eszközöljön ki. „Mit eszközölt ki felséged a lefolyt négy év alatt, előttünk ismeretlen; de igyekezeteinek gyümölcseit nem élvezte még az ország," Ellenben távolléte alatt roppant károkat szenvedett, nemcsak a török, hanem a királyi hadaktól is. „Bármerre járt felséged serege, mindenütt a legkegyetlenebb ellenség módjára dühöngött; nem téve különbséget a hü rendek és a lázadók között. Számos városokat és helységeket felgyújtott; számos ártatlanokat, egyháziakat és világiakat, legyilkolt; a népet bőrig kifosztotta ; elvette gabonáját, barmait, bútorait és ruháit. A városok és helységek pusztításánál, mintegy rendszeresen legelőbb a templomokba rontottak; mindent, mit ott találtak, szent és világi tárgyakat egyaránt, elragadoztak ; sok helyen az Űr testét sem kímélték. Ezen emberek semmi különbséget nem tettek az Ur háza és az istállók között; csakhogy talán ezekben kevesebb gonosztetteket követtek el. Sértenők felséged füleit, ha elbeszélnők kicsapongásaikat, melyeket asszonyokon és szüzeken, kegyetlen tetteiket, melyeket szerzeteseken és papokon elkövettek." Továbbá Magyarország, emberek emlékezete óta, soha oly számos és súlyos adókkal nem terheltetett, mint Férdinánd alatt, r('szint a kamara, részint a kapitányok által. Az ország rendei már mindnyájan meghódoltak volt neki, keveseket kivéve; ezek is hajlandók voltak elhagyni az ellenpártot. Most azonban látván a kegyetlen tetteket, az