Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

IX. ERDÉLYI, HORVÁT- ÉS TÓTORSZÁGI GYŰLÉSEK. 1528. és 1529-ben.

218 ERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSEK. 1528 ÉS 1529. 219 Perényi ennek következtében július 2-án kelt levelei által e hó 12-ére Enyedre gyűlést hirdetett. *) Itt megjelentek a k. biztosok is. Azonban a vajda és az erdélyi püspök komolyan intették őket, hogy a király kívánatait ne terjeszszék a rendek elé. A seregre — mondák — Erdélyben nincs szükség, miután a töröktől nem kell tartani, és a székelyek is, kiknek irányában ekkoráig bizalmatlanok voltak — most már teljes hűséggel ragaszkodnak a királyhoz. Továbbá a rendek nem hajlandók új terheket vállalni magukra , sőt az eddigiek könnyítését sürgetik, és úgy gondolkodnak, hogy a király a maga költségén védje meg őket, azért hódoltak meg neki. Ha tehát a biztosok előadják a király akaratát, nem fognak czélt érni, de népszerűtlenné teszik a királyt, és hatalmas fegyvert szolgáltatnak az ellenfél kezeibe. A biztosok, hosszas habozás után, meghajoltak ezen tekintetek előtt. Es midőn a rendek gyülekezetében megjelentek, beszédjükben a legnagyobb kímélettel szólottak megbízatásukról. Mindenekelőtt mentegették a királyt, hogy az ország határain kívül tartózkodik; ezt avégből teszi, hogy a külföldön segélyt keressen, készen állván , bármikor szükséges, az ország védelmére. Es miután az erdélyi rendek ismételve folyamodtak a királyhoz segélyért, most azon helyzetben van, hogy négyezernyi hadat küldhet; de a rendek fontolják meg, és legyenek tekintettel arra, hogy a királynak az országvédelme roppant költségeket okoz. Végre anélkül, hogy e kérdés fejtegetésébe bocsátkoznának , a rendek hűségét magasztalták, és azokat állhatatosságra buzdították. A rendek válaszukban hálájukat fejezték ki a király jóakarata- és kegyelmességeért. ígérték, hogy hűségesen fognak hozzá ragaszkodni, és az ellenpártot saját erejökkel fogják leküzdeni. A király által ajánlott hadakat szívesen fogadják, és IV. szám. És ugyanott a vajdához és az erdélyi püspökhöz intézett királyi levelek fogalmazatai, melyekben azokat felhívja, hogy biztosait az országgyűlésen támogassák. ') A Szeben városához intézett meghívólevél a szász nemzet levéltárában. — L. Irományok. V, szám.