Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

VII. ERDÉLYI, HORVÁT- ÉS TÓTORSZÁGI GYŰLÉSEK. 1527-ben.

Erdélyi gyűlések. ') A mohácsi vész után Erdélyben Szapolyay János volt a helyzet ura. A három nemzet rendei készségesen csatlakoztak vajdájukhoz, és buzgón támogatták a magyar korona megszerzésében. Már a tokaji gyűlésen, számos erdélyi úr és nemes mellett, megjelentek a három nemzet követei is. 2) Azonban nem vagyunk képesek meghatározni, mikor, mily gyűlésen választattak e követek. Hasonlag az adatok hiánya nem engedi eldönteni azon kérdést sem: vájjon a fehérvári és pozsonyi királyválasztó gyűléseken Erdély képviselve volt-e ? 3) Annyi bizonyos, hogy emlékeinkben nem találjuk annak nyomát, hogy 1526 második és 1527 első felében Erdélyben gyűlések tartattak. ') Miután Erdély csak János király halála után (1540) nyer külön állami létet, s ezen időpontig a magyar államtest kiegészítő részét képezi: szükségesnek látszott a „Magyar Országgyűlési Emlékek" körébe az erdélyi gyűléseket, melyek 1540 előtt tartattak, felvenni. E gyűlések kétfélék: országos gyűlések, melyeken a három nemzet, és részleges gyűlések, melyeken csak egy, vagy két nemzet vett részt. Azonban a rendelkezésünkre álló adatok hézagosságánál fogva a különbség nem mindig mutatható ki. 2) A tokaji gyűlés levelében , mely az ország rendeit a fehérvári királyválasztó országgyűlésre meghívja, az aláírások között áll : „Oratores Nobilium et Saxonum Regni Transylvaniae." Horvát István Verbőczy Emlékezete. II. 253. 1. Mária királyné 1520 október elején felhívta Szapolyayt, hogy rögtön hirdessen gyűlést az erdélyi rendeknek, hová maga is bizto-