Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

VI. I. FERDINÁND BUDAI ORSZÁGGYŰLÉSE 1527. Októberben és KORONÁZÁSA FEHÉRVÁRT. 1527. Novemberben.

144 FERDINÁND Bl'DAI ORSZÁGGYŰLÉSE 1527. OKT

OBERBEN. tette a szent koronát. Talán éppen ezen oknál fogva esett reá a választás. Egyébkint ő volt a legidősebb azon püspökök között, kik a mohácsi csatát túlélték. Várday Pál esztergomi és Országh János kalocsai érsekek mellőztettek, nemcsak mert János királytól nyerték javadalmaikat, hanem azért is, mert a pápai megerősítést még nem birták. Az egyházi szertartást az „Asperges me Domine" antiphona eléneklése nyitotta meg, mire a nyitrai püspök szentelt vízzel hintette meg a királyt. Majd a főpap a főoltár előtt leült, és a király eleje vezettetvén két püspök által, térdreborűlt előtte, kezeit megcsókolta, meghallgatta az intelmeket, melyeket a Pontificaléből felolvasott, és letette az esküt, melyben fogadta, hogy az egyház tanainak hü őre, érdekeinek buzgó pártfogója leend. Ekkor a papság a mindenszentek litániáját énekelte el, melynek bevégeztével a püspök, a megfelelő imák elmondása között, szentelt olajjal felkente a királyt. Ezután megkezdette a misét. Míg a királyi énekesek az „Introitus"-t énekelték, a király aranytól ragyogó és keleti szőrmékkel ékesített öltönye fölé felvette szent István palástját. Az „Epistola" után ismét az oltár lépcsőihez vezettetett, és térdreborúlva hallgatta meg a koronázó főpap által felolvasott intelmeket. Most a nádor, a templom hajóit betöltő nemesség felé fordulva, három ízben, magyar nyelven e kérdést intézte hozzá: „Akarjátok-e Ferdinánd csehországi királyt királyotokul ?" Háromszor hangzott a felkiáltás: „Akarjuk!" • Ezután a „Te Deum laudamus" éneklése között, a nyitrai püspök Ferdinándnak fejére tette a szentkoronát, kezeibe adta a kormánypálczát és az arany almát, végre körülövedzte a királyi karddal. így trónjához vezettetett, hol a korona, kormánypálcza és arany alma mellette helyeztettek el. Evangelium után Ursinus Velius királyi történetíró lépett a szószékre, s félóráig tartó latin beszédet mondott el. Az első részben a nemzethez szólott. Dicsőti Ferdinándot, családját és személyét. Megnyugtatja az aggodalmakat, melyeket idegen származása támaszthat. Beszéde második részében a királyhoz fordul. Megismerteti vele az országot, mely kor-