Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)
VI. I. FERDINÁND BUDAI ORSZÁGGYŰLÉSE 1527. Októberben és KORONÁZÁSA FEHÉRVÁRT. 1527. Novemberben.
ÉS KORONÁZÁSA FEHÉRVÁRT 152I. NOVEMBERBEN. 137 rálylyá kikiáltatja és megkoronáztatja. A nádor és azok, kik a királyné mellett a trónüresedés alatt az ország kormányát vezették, értesülvén a vajda merész tettéről, Pozsonyba hívták össze az országgyűlést. Itt a Frigyes és Miksa császárok által Ulászló magyar királylyal kötött és megerősített szerződés értelmében, engem, ősi szokás szerint, királylyá neveztek. Ekkor jogom leendett fegyverrel helyezni magam a szepesi gróf által ármány és erőszak segélyével elfoglalt ország birtokába ; azonban mást sugalmazott nekem azon kiváló jóakarat és atyai szeretet, melyet irányotokban táplálok; vérontás és harcz nélkül kívántam volna a szerződések és rokonsági kapcsok által engem megillető országot birtokba venni; de jószándékú terveimet a zsarnoknak vészteljes makacssága meghiúsította. Mindent megkisérlettem tehát, hogy őt intelmeim által helyes útra térítsem és reábirjam, hogy az erőszakosan elfoglalt országról mondjon le. Eredménytelenül ajánlotta fel Zsigmond lengyel király tekintélyét és közbenjárását; részint tiszteletből azon szerződés iránt, melynek megújítására főleg ő bírta reá tizenkét év előtt testvérét Ulászlót, részint késztetve a rokonsági kötelékek által. Az ő tanácsára, bár ismeretes volt előttem a zsarnok hajthatlan szelleme, készségesen megegyeztem, hogy követeim a vajda által küldendőkkel, a lengyel király biztosainak közvetítése mellett, Olmüezben találkozzanak. Azonban hosszas tanácskozás után, eredmény nélkül oszlottak el. Ereztem és tudtam, hogy a szepesi gróf mindezt csak idő nyerése végett teszi, és előreláttam, hogy követeim hiú üzeneteknél egyebet nem fognak magukkal hozni; mindazáltal engedtem a jólelkű, és irányomban kitűnő barátságot tanúsító Zsigmond király felhívásának, azért is, hogy kitűnjék, miszerint a béke és egyesség létrejöttére vezető semmiféle eszközt nem mellőztem. Midőn tehát láttam, hogy szelídségemmel visszaélve, ama merész ember vakmerősége naponkint erősödik, végre elhatároztam, hogy fegyverrel fogom jogaimat érvényesíteni. Istent hívom bizonyságul, hogy akaratom ellen kezdettem meg a háborút. Egyéb okok között azon óhajtás is késztetett reá, hogy oly sereget vezetve az országba, mely irántatok nem viseltetik ellenséges érzülettel, titeket, kiknek jólétéről és megmaradásáról a legnagyobb buzgalommal gondosko-