Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

BEVEZETÉS

XIV BEVEZETÉS. I levéltáraikra és irataik megőrzésére mindig nagyobb gondot fordítottak, mint a vármegyék, melyeknek levéltárai a XVII. századnál régibb iratokban általán igen szegények. Ä királyi városok között ismét az ország nyugati és éjszaki részein levők bírnak a legdúsabb levéltárakkal, mert a török pusztítást kikerülték. Még jelentékenyebb eredményt helyeztek kilátásba és valóban nyújtottak is: az uralkodóház, az egykori császári kamara, a magyar udvari cancellaria és a magyar kamara levéltárai, végre a budai országos levéltár. A horvátországi tartományi levéltárról Kukuljevié Iván, az erdélyi szász nemzet szebeni levéltárából Seivert Gusztáv tanácsnok úr küldöttek közleményeket. Úgy véljük, nem lesz érdek nélkül e helyen rövid áttekintését adni, a magyar országgyűlések történetének szempontjából, azon levéltáraknak, melyeknek tartalmával részint közvetlen kutatások, részint a beérkezett jelentések alapján ismerkedtünk meg. I. Első helyen a bécsi cs. és k. titkos állami levéltárt kell megemlítenünk, mely egyúttal az uralkodóháznak levéltára. A magyar országgyűlési irományok külön osztályt képeznek (Ungarische Diaetal-Acten); 1530ban kezdődnek, s 154:2-től kezdve úgyszólván teljesen meg vannak őrizve; 2) különösen a k. előterjesztések, leiratok, az Országgyűlések felterjesztései, stb. Bármily dús tartalmú maga ezen osztály, még nem meríti ki a levéltárnak országgyűléseinkre vo') A megelőző korból csak egy darab található , az 1492-ik évi törvénykönyv. 3) Ennek gazdaságáról fogalmat nyújt azon körülmény, hogy 1542-től 1563-ig 170 darab találtatik.