Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

V. JÁNOS KIRÁLY BUDAI ORSZÁGGYŰLÉSE. 1527. Marcziusban.

1527. MAliOZIl'SBAN. 109 A rendek ekként tényleg válaszoltak Ferdinánd levelére, melyben őket felhívta, hogy hozzá csatlakozzanak, s mely mind a királyi tanácsban, mind az országgyűlésen felolvastatott. Azonban írásban is kívántak felelni. Csudálkozásukat fejezik ki afelett, liogy Ferdinánd őket alattvalóinak, magát Magyarország királyának, és János királyt erdélyi vajdának czímezi; mert nem ismerhetik el királyuknak. „Tudja meg felséged, hogy Magyarország sem jegy ajándékul, sem hübérül el nem adományozható ; hanem bármely külfejedelem hatalmától független ország, melyet sem előbbi királyaink, sem saját őseink nem voltak feljogosítva bárkinek örökségül adni." De őseik nem tették ezt, sőt esküvel kötelezték magukat, hogy idegent nem fognak királyukká választani; kérik tehát Ferdinándot, ne czímezze magát Magyarország királyának, ne avatkozzék az ország kormányzásába, adja vissza az általa nem rég elfoglalt városokat, és ne akadályozza őket készületeikben , melyeket a török ellen viselendő háborúra tesznek; sőt inkábh lépjen barátságos viszonyba királyukhoz, és igyekezzék vele együtt a kereszténység közös ellenségének leküzdésére. Hogy e levél nagyobb hatással bírjon, a főrendek és a megyei követek mindannyán ellátták aláírásaikkal. ") És ez volt az országgyűlés utolsó cselekménye. ') Ezt Mária írja marczius 26-odiki levelében. Említi, hogy a futár, ki Ferdinánd levelét vitte, utasíttatott, hogy a feleletre várakozzék. — A mit Máriának Budáról jött szolgája beszélt, hogy a rendek megintették János királyt, ne hántsa Ferdinánd postáját alig bir alappal. Gévay. I. 57. 1. 3) A bártfai levéltárban létező hibás és csonka másolatból, mely az aláírásokat sem birja, kiadta Kovacliich. Supplementum. III. 115— 118. 11. A bécsi cs. és k. levéltárban őriztetik eredeti példánya. 1. Irományok. IY. szám.