Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Negyedik szakasz
Az udvariassági rész és az aláirás közti szoros Összefüggés abban is megmutatkozik, hogy amazt az irat küldője részben sajátkezüleg Írhatta, mint a régebbi Merovingok a nevükön kivül bizonyára még egy üdvözlő alakzatot /formulát/: Bene valete /éljetek boldogul, Isten veletek/ vagy hasonlót* Fejedelmek egymáshoz intézett Írásaiban ez a kölcsönösség elvén alapszik* Ha valaki adós marad vele, abban nem mindig rejlett visszatorlás, az is lehetséges volt, hogy a másik féllel éreztetni akarták a függőségét* III.Frigyes Vilmos Napóleonhoz nemcsak az udvariassági részeket, hanem egész leveleket irt sajátkezüleg, megfordítva ilyesmi sohasem következett be* Gyakran a hatóságok jelentéseiben sem származik az udvariassági rész /"allerunter&anigste treugehorsamete Diener" /legalázatosabb leghivebb és legéngedelmesebb szolgái/ a letisztázó kezétől, hanem az aláíró tisztviselők közül a legalacsonyabb vagy legmagasabb rangúétól* A /kezdeti és/ befejező udvariassági szólamoknak a porosz tartományi hatóságok jelentéseiben eszközölt megszüntetése /lSOO/ alkalmából oly módon intézkedtek, hogy a "rögtön az utolsó szakasz /bekezdés/ után" /"gleioh hinter der letzten Periode"/ irandó keltezést "az utolsó oldal legalsó végén" /"am untersten Ende der Schluss-seite"/ található /bizonyos körülmények közt tehát nagy távolságra kővetkező/ aláírással "egy vonás utján kapcsolatba kell hozni" /"durch einen Strich in Verbindung zu setzea"/. Sz az u*n. hódolati vagy alázatossági von al /Devotions- oder Submiasionastrich/ , mely éppen onnan vette a nevét, hogy átvette az udvariassági rész rendeltetését* Valóban a küldő és címzett közti távolságot /térközt/ alig érzékeltethette jobban valami, mint az a vonal, amely kitöltötte az ürt a szöveg, ahol az uralkodó meg volt szólítva /személyes írásmód/ és az aláírás között* Közvetlen jelentésekben, amelyek egyébként ugyan formai nehezéktől szintén megszabadulhattak, a hódolati vonal a fenti szerep betöltése céljából már a 18.század folyamán gyakorlatban volt* Kigondolójának Poroszországban III«Frigyes első miniszterét, v.Danckelman bárót tartják, ámde az íratok még korábbi időből szolgáltatnak példákat, éspedig elsősorban kiegészítő tartozék-jelentésekben /Postskript-Relationén/, vagyis olyan helyen, ahol ismétlés esetében egyébként is egyszerűsítettek: a bevezetést "ugyancsak"-kai /"auch"/, a befejezést "ut in litteris"-szel /mint a levélben, értsd: as alapjelentésben/ helyettesítve /v.ö.Paafcskript m kiegészítő tartozék, irat/* Itt még nem a következő sor egyenes, végül már vonalzóval húzott "vonalairól van szó, hanem kisebb kampókról* Ilyenekkel gyakran találkozunk hivatalos iratdarabok elején is, különösen "billett"-ékben /Levélkék/, és emlékiratokban, amelyek megszólítás nélkül mindjárt a tárgyra térnek /medias in res/. Szek a kampók,vonalak itt a címzett megnevezése, címzés helyett állanak, amely címzés a nevezett esetekben ugyan nem okvetlenül követelendő meg, amelynek meg nem létét azonban mégis hiánynak érezték. Szek helyett a kampós vonalak helyett ugyanúgy állhatna a szöveg fölött egy "salvo titulo" /a cim sértetlen maradván/ vagy "praemissis praemittendis" /előrebocsátva az előrebocsátandókat/ • Alárendelt hivataloknak felettes hatóságaik irataira a belső aktaforgalom során résztvett jegyzeteit is szívesen vezetik be egy kampóval, amely itt mindenek előtt hódolati ismertetőjel /v.ö. 75«1»/ A vonással kifejezett udvariassági elemek körül is folyt a küzdelem* Bismarck azt kívánta, a maga személyét illetőleg, hogy a császárnak és a trónörökösnek szóló jelentések tisztázatait alázatossági vonal nélkül terjeszt szék eléjej az aláirás helyét /ameddig egyébként az alázatossági vonalat húzták/ ceruzával meg kellett jelölni. Caprivi azonnal ismét mellőzte ezt a kivételt* 1897-ben bekövetkezett általános megszüntetése után a századfordulótól fogva a vonallal kifejezett udvariassági rész közvetlen miniszteri jelentések ismertetőjelévé lett,hogy kiemelje a "legfelsőbb személy"-
