Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Negyedik szakasz
lyel való kapcsolatuk különlegességét. Különben az alázatosság! vonalat alkalmazták a jelentésformaju irományokon kivül is mint puszta udvariassági kifejezést: igy Edwin v.Hanteuffel helytartó és tábornagy sohasem feledkezett meg róla a birodalmi kancellárhoz intézett Írásaiban. A névszerinti aláirás az iratdarab építményének záróköve. Nem hiába tapad az olvasó pillantása először is arra a helyre, ahol a sajátkezüleg végrehajtott névaláírás ban szemléletessé válik az illető személyiség lénye és működése. Ha ez igy van már az egyszerű magánlevélnél, mennyivel erőoebb mértékben kell meglennie a nyilvános hivatali köztevékenység tanúsítványain, amelyek mint intézkedés vagy ítélet, törvény vagy nemzetközi • /jogi/ okmány döntenek éppen ugy az egyes ember öröme és fájdalma, mint államok sorsa felől . Az eredeti irat minden vonzereje egyesül grafológiai leleplezések nélkül is az eredeti aláírásban. Az, hogy az uralkodók aláírass képezi a vizsgálódás kiinduló- és középpontját, kétezeréves történelem következménye, amely történelem a római császároknak a több oldalra terjedő /libellus/ kérvényekre /Libell-Suppliken/ vezetett "resorip8Í"-jével /leiratot adtam ki, választ adtam/ kezdődik és /Németországra nézve/ II.Vilmos trónról való lemondásának aláírásával végződik. Ámde a császári foganatosítások /aláírások/ sora a német oklevelek és iratok területén nem vonul végig megszakítás nélkül. A Merovingok sajátkezüleg írták alá okleveleiket, a Karolingok óta csak .királyi "Kreuzelschreiber«-ek /akik a király névaláírását pótló keresztet irták, ill. rajzolták - A fordító megjegyzése/, vannak még, és a széli-frank uralkodók /Saller/ után a nyugati birodalomban két évszázadig egyáltalán nem ismerünk többé uralkodótól származó sajátkezű zárókézírást, amíg a római császári hatalom bizánci örökösei éppen ebben a korban /és Konstantinápoly elestéig/ állandóan előtérbe lépnek tündöklő vörös névaláírásaikkal és menologemáikkal /Henologem/a/ * bizánci császárok /lezáró kereszttel ellátott/ sajátkezű havi és indikcióe /az lndictlo az év megjelölésére szolgáló, tizenöt esztendőből álló időköz/ adatföljegyzése a névaláírás helyett/. Csak a 14.század közepén - miután közben a gyürüspecsét használata /Handsiegel/ dívott egy ideig - merülnek fel Németországban ismét sajátkezű fejedelmi aláírások. Sz ugyanaz a korszak, amelyben egy sokkal hosszsbb szünet után ismét megjelenik az /uralkodó/ arckép/e/ is. Miután a különben is modernül gondolkodó luxemburgi IV.Károly egy "aprobamus Mszal /igy!/ személyes jelleget adott a nevében kiállított okleveleknek /így fejezvén ki magát: "Megerősítjük", "Jóváhagyjuk"/, hiánytalan marad a német királyok aláírásának a sora, ha eltekintünk a Vencelnél és Zsigmondnál mutatkozó bizonytalanságtól. A határterületeken /Territorien/ mindenesetre késedelmesen jelentkezik ez a tipikus renaissance-folyamat. Igy a két első Hohenzollern oklevelei alatt a név még írnok kezétől származik. A sajátkezű fejedelmi aláirás még német kancelláriákban is csak a 16.század folyamán tör lassankint utat magának, ahol emellett még hosszú ideig megőrzi a helyét a pecsét mint a foganatosítás /aláírás, Volláehung/ régebbi ismertetőjele: A fejedelmi aláirás helye a régebbi korban /a pecséttől/ legtöbbször balra esik, később pedig jobbra, Frigyes Vilmos választófejedelem a végrendeleteit nemcsak a szöveg végén, hanem minden oldalon aláirta. A teljes név/aláirás/ helyett olykor csak névjei et /Namenszeichen/ /Parafe, sigla/ alkalmaznak. Napóleonnak ezekből egész rangsora volt az irat vagy a címzett fontossága, súlya szerint: Napol., Nap., Np«, N. Ismeretesek II. Frigyes nevének aláírásánál a kezevonásának egyes közbeeső betű tetszésszerinti kihagyása által eszközölt lerövidítései, aminek során a "Friderich"ből végre csak a kezdőbetű maradt meg egy befejező vonással, amelynek a "h"ból való eredete még éppen fölismerhető. Francia aláírása 1737 éta rendszerint "Federic"-nek hangzott, az első "r" nélkül, nemcsak a saját nevének a leírásánál, hanem pl. akkor is, ha az iró király az őseiről szól /Federic
