Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Negyedik szakasz
"utazó csás2ár" /"Heisekaiser"/, II*.Vilmös esetében igen változatos útirajz egyébiránt törvényekben és rendeltekben iss jegében Potsdam-^Sagdeburger 1 Eisenbahn..." /Kelt a Potsdam és Magdeburg közötti vasútvonalon..,/. A keltezést különféleképpen vezették be. A kancelláriai iratokon ebben a pontban is megőrizték a királyi oklevél hagjMfcányát, azáltal, hogy átvették az interregnum óta ismét állandóvá lett "Datujif'-ot. Ez a szó, a 16.században felújulva behatolt a német iratokba is, nem r^kán ezzel a hozzátétellel* eilend, in Eil /sietve/, különösen magánlevél-váltásokban; Brandenburgban csak a 1?.század elején adja át a neiyét a "Gégében /gébét/** nsk, amely ezután a maga részéről, egy ideig megkeresvényékben és jelentésekben is szoksásosan, egészen a század végéig jellemző maradt a kuriális /kancelláriai/ iratokra /leirat, rendelet, törvény/* Ma ezt a "gégében"-t ünnepélyes ófrank formaságnak érezzük. "Alakít jelentése ténylegesen volt, de volt e mellett jogi is. A régi ügyleti vagy intézkedő oklevelet, amelynél fogva a jogi cselekményt, a jogügyletet nemcsak utólag bizony itották, hanem egyáltalán csak ugyanakkor vitték véghez, ugyanis kiadójának valóságosan : át kellett adnia /"übergeben"/ annak, akinek szólt /traditio cartae/. Erre a jogi-formaszerü átadásra vonatkozik a mult idejű melléknévi igenév ./participiúm perfecti/; Dátum /Gégében/ /Adatott/, tőle nyerte nevét az utána következő hely- és idő-adat. Egy darab középkori jogi jelképesség, felismerhetetlenné válva az elkoptató használat következtében, nyúlik igy bele a jelenbe, éppen ugy, amt ahogy az "a ttieu"-bŐ±, az Isten oltalmát kérő régi formula magvából, semmitmondó, nyelvileg is eltorzult közkeletű, az egész világ által agyonhasznált szóvirág lett. A keltezés másik bevezető szava, az "actum " /véghezvitetett/ is jogilag konkrét eredeti értelemmel bir. Az "Actum* 1 a római oklevelekből átkerült, a középkorban gyakran elmosódott különbségre céloz, amely a cselekmény és annak okleveles bizonyítása közt fönnáll /picker I 60. és köv.ll*, Bresslau II 446. és köv.ll./. Az iratok korában akkor érezték ezt a különbséget, ami kor a helyre és időre vonatkozó megjelölést a jegyzőkönyvszerü följegyzésekben, smelyéknél cselekmény és bizonyítás egybeesett, nem a "Dátum"-szóval hanem azzal vezették be, hogy: Actum, ^eschehen, Verhandelt, Fait /végeztetett, történt, tárgyaltatott, végbement/. Ugyanez törtért hitelesítő tanúsítványoknál /Zertifikationén/ és törvényszéki bizonyító okmányoknál, melyekben az "Actum"-nak már a rómaiak és a Merovingok óta állandó, szilárd helye volt. Az ilyen iratdarabokat /pl. szerződéseket/ bekezdő közlő for—, mula /promulgatio/-, a '2u wissen" /Tudtul/adatik/ stb./, meg egyezik a befejezést jelentő "Actum"-mai. S helyett és e mellett a brandenburgi hűbéri kancellária kevésbbé formaszerü jegyzőkönyveiben /Registraturen-Protokolle/ és megfelelő igazolásaikban kezdetét vette a keltezés /"Datierung"/ a Signatum / jegyezve /aláírva/ és megpecsételve/ szóval, mely később harmadik személyben /in tertia persona/ kiállított más kiadmányoknak is elválaszthatatlan kísérőjévé vált, elsősorban határozatoknál /Dekréte -Resolu-^ tionen, az u.n. "Signaturen"/. Más német kancelláriák "Signatum" helyett a keltezés bevezetőelőekszavaként~ a Deoretum kifejezést használták, tehát magának az irat stilusformijának az igéjét, Mig a Signatum a 19-század elején eltűnik /kabinet-határozatokban már előbb/, az Actum fordításban mint Geschehen, Verhandelt, még ma is él. A már Bajor Lajos alatt alkalmazott összekapcsolása az "actum"-nak és "dátum"-nak: Actum et dátum, az ujabb korban visszatér alkalmilag mint "So geschehen un gégében" /így végeztetett és adatott/, anélkül, hogy ezzel valami különös nyilatkozat történt volna a cselekmény és az okleveles bizonyítás /oklevéladás/ viszonyáról, hanem alkalmasint inkább nagyobb nyomatékkedvéért, tehát kiváltképpen általános /országos/ jellegű rendeletekben /edictum/ és pátensekben. Miként oly gyakran az iratok haladó, fejlődő körében, a pontos határvonalak a keltezési alakzatoknál is hovatovább egy bizonyos fokig elmosódtak.
