Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Negyedik szakasz
•urkundlich Unserer /î/ eigenhändigen Unterschrift und beigedrückten Grosshersogéichen Insiegels" /Oi^rati /módon bizonyítva/ a Mi sajátkezű aláirársunknak és melléhelyezett nsgyhercegi pecsétünknek a... ./l//?///Hessea/ a birtokoseset használata utján legalább nyelvtani kapcsolatot teremt /a két alakzat között/. Kétoldali oklevéladásokban /Beurkundungen/ mint a régi birodalmi gyűlési édességekben /Reichstagsabschiede/ mindkét fél, a császár és az országgyűlések, külön-külön erősítette meg hitelesítési módozatait /Beglaubigungsmerkmale/, mint aho&y az ilyen esetekben a kihirdetés is kettős volt- A hitelesítési, formula nem csak az uralkodók okleveleiben található* Éltek vele adásvételi szerződésekben és törvényszéki Ítéletekben,mindenekelőtt azonban ismertető jegyként /attribútum/ szolgált a diplomaták iratsiban, fciilötífeen a megbízott tárgyalók okirataiban / "Unterhändlerurkunden "/, ahol a következő alakban jelenik meg: "Zu Urkund dessen haben die beiderseitigen Bevollmächtigten diesen Vertrag unterzeichnet, und ihre Siegel beigefügt" /Ennek bizonyságául s mindkét oldali meghatalmazottak aláirtak ezt a szerződést és ellátták pecsétjükkel//Bn foi de quoi les plénipotentiaires respectifs ont signé le présent Traité et y ont apposé leur csehet/. A bizonyításra vonatkozó jellemző utalás /A "Zu Urkund"-nak megfelelnek még az ilyen fordulatok, mint: In witness thereof, Ter o irkonde waaran,Til bekraeftelse hereaf - Aminek tanúságául, Aminek megerősítéséül, stb./ eltűnt a legújabb diplomáciai okiratokból, ezekben csak es a szöveg még: "Sie v Bevollmächtigten unterschreiben diesen Vertrag und versehen ihn mit ihren Siegeln" /A meghatalmazottak aláírják ezt a szerződést és ellátják pecsétjükkel/. A keltezés /Datum/ az iratokon, ugy mint ás oklevelek korában hosszú ideig a szöveg végén áll. A fejdelmi kézirat és különösképpen s kabinet-rendelet azon sajátosságára, hogy ezek a helyre és időre vonat kőző adatot baloldalt uj sorban kivetítik, már rámutattunk* Snnek az oka abban rejlett, hogy a fejedelmi kéziratokban as udvariassági rész és általa az aláírás közvetlenül a szöveghez kapcsolódott, minek következtében lehetetlenné vált a keltezést "mindjárt" az irat "utolsó szakasza /bekezdése/ után" /"gleich hinter der letzten Periode"/feltüntetni* Hasonlóan állt a dolog a jelentéseknél és kérvényeknél, már amennyire esek a régebbi időben egyáltalán keltezve vannak. Itt ugyancsak nem volt lehetséges a keltezéssel kettészakítani mondatoknak olyan összefüggését, mint: "Ich getröste mich gnädiger Erhörung und ersterbe /Durchlauchtigster unsw./ Ew. Churfürstliehen Durchlaucntigke.it unterthänigster Diener K* /Bizalommal várom kegyes meghallgatásomat és mar dok utolsó lehelletemig /f őméltóságu stb./megszólitás/ választófejedelmi Főméitóságodnak legalázatosabb szolgája N*/ A keltezés tehát a bal szélre huzodottés az udvariassági rész fokozat! bekezdései mellett m£r a 17»században egészen lecsúszott az oldal legalsó széléig. Mind a két esetben legalább is az aláírással egy vonalba került. Ezzel szemben a kancelláriai iratok an, eltérve az egyébként éppen ezeknél oly^meszszemenően "oklevélszerü módon" /"urkundlich"/ betartott iratmintától, a keltezést ugyanabban a sorban folytatólagosan irják tovább, amely sorban a szöveg véget ér, a keltezést tehát még a szöveghez kell számítani. És nem különben jártak el a határozat firmájában /modo decreti/ szerkesztett iratoknál sem. Mindenesetre az aktákon is elsősorban mindig a végére helyezték a keltezést /in fine/. Több oldalra terjedő irományoknál ez a forma megnehezítette a gyors tájékozódást, minek okából már a 18, század elején megparancsolták, hogy a jelentések és a kiegészítő tartozék-iratok /Postkripte/ keltezését a "minél kényelmesebben való használat kedvéért az iratok első oldalára éspedig fönt a bal kéz felőli sarokba tegyék" /"zu desto bequehmerem Gebrauch auf die erste Seite derselben, und zwar oben in die Ecke zur lincken/l/ Hand gesetst werden"/. £z az intézkedés annak ellenére, hogy gyakran kötötték az illetékesek lelkére, nem járt eredménnyel; az irat végén
