Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Negyedik szakasz
Alacsonyabb rangúak iratai közt gyakran megfigyelt kölcsönös viszony itt is megmutatkozik; vessük egybe mondjuk egy jelentés közbenjáró és engedelmességi alakzatot LFörbitt- und*Senoríjsmsfoínje^lj.'t ''Solches umb Ew.Churf. Durchlaucht mit emsigem G bete in untérthanigstem Gehorsamb wiederum zu verdienen, wollen eár die Tage unseres Lebens stets verpflichtet bleiben" [Hogy ezt Választófejedelmi Főméi'ós' Rodert serény imánkkal ás legalázatosabb engedelmességgel ismét megszolgáljuk, erre kötelezettek akarunk mindig maradni égése életünkre]• 10» Amig az okiratba foglalt intézkedés megszegőinek vagy megbontóinak büntetésről való megfenyegetése [Sanktion als Poen] az okirat tartalmának külső megsértései ellen irányuló védelemre szolgált, addig egy további alakzat [formula] a bizonyitó irat belső épségének ["Gesundheit"] volt szentelve, ez a oorroboratio vagy "megerősítés" ["Bekräftigung"] , amely a foganatosítás és a hitelesítés ismertetej eleire [Vollziehungs- und Beglaubigungsmerkmale] , a "signes de validation"-ra [az érvényesség ismertető' jegyeire] , hivatkozott. A hitelesítési formula [B eglaubigungsforme1 ] , amint összefoglalóan nevezhetjük, a nyugati oklevelek vas-következetességgel állandó alkatrésze. Tartalma a szerint változik, hogy milyen hitelesítési formák kerültek alkalmazásra; a Líerovizgok okleveleiben tehát hi^kozás történik - mivel ezek, akár a római császárok, még sagátkezüleg foganatosították [irták alá, látták el névjelükkel: vollzogen] okleveleiket éppen ugy erre a cselekményre, amint az később ez uralkodók személyes aláírása szokásának ismét való feléledése óta Németországban "a monarchikus kor végéig gyakorlatban volt. Kivételek itt is csak megerősítik a szabályt, ha mondjuk a foganatósitás az uralkodó bejelentett sajátkezű aláírása [manus propria] helyett csak a [tőle származó] megbízás feljegyzésével [commissio-^ ermerk] ,mení vé^be vagy amikor, a megérőoltés .tartalmaz, ugyan utasítást a megpecsebelesre^ az azonban - kora&Bi vagy kesoobi iaoben J egyaránt - elmaradt. Midőn a német trónörökös, a Hodel-féle merénylet után Írásra képtelenné vált atyja helyetteseként "Őfelsége a király legfelsőbb megbízásából" ["Im Allerhöchsten Auftrag S.M• des Königs"] irta alá az államiratokat, nem változott meg az utalás a "királyi kéz"-re [manus regia]; ebben a vonatkozásban sem árthatott semmit a személyes Írásmódnak egy megbízásból [I(m)} A(uftrag)] vagy helyettesként [I (n) V(értretung)J teljesitett aláirás,,mint ahogy már IV.frigyes Vilmosnak fivére, Poroszország hercege által történt helyettesitése alkalmával, 1857~ben, " a közvetlen jelentések és beadványok oimzése ugyanaz" maradt (G [esetz—] S[ammlung für die X gl.Preussi sehen Staaten] 808). A 16. századi uralkodók oklevelének hitelesitési formulája igy hangzott: "Zu Urkund mit unserem hier unten aufgedruckten Secret besiegelt, auch mit eigener Hand unterschrieben" [Bizonyságul a mi itt alant rányomott titkos pecsétünkkel megpecsételve,' úgyszintén saját kezünkkel aláírva] . élnnek felel meg a törvényekben, rendeletekben és alkotmány-levelekben későbe szokásos szószerinti szöveg 19 lÖHLga Urkundlich mit (unter) Unserer (Höchstelgenhändigeh) Unterschrift und beigedrucktem (Königlichen) Insiegel [Oklévélileg bizonyítva a Mi (legmagasabb sajátkezű) aláírásunkkal és melléhelyezett (kirelyi)pecsétünkkel] . Csak a "Zu Urkund" [(Minek) bizonyságául] (in cüius rei testimonium, des zu merer becrefftigung [ennek további megerősítéséül] , zu dessen Urkund und fester Haltung [minek bizonyságául és biztos megtartása végett]) helyett használt "urkundlich" [oklévélileg bizonyitva ill. 'bizonyított], melléknév nem illik ide, mert hiszen •*a megerősítésben nem azt akarták megállapítani, hogy az illető iratdarab "okleveles" ["urkundlicher"] formában van kiállítva, hanem, azt, hogy a különféle hitelesítésigeszközöket alkalmazták annak a "tanúsítás"—ára [Zeugnis"]-, hogy az oklevél tartalma i^az és helyes. 3z a nyelvileg lehetetlen forma:
