Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Negyedik szakasz
ég csak ritkán van történeti, politikai becse. Az oklevelek arenga-jának felel meg a levélfoimuláre ugyancsak /a címzettet valamire/ megnyerni t szándékozó bevezető része /kaptivierendes Exordium/; mindkettő az ókori szónoklattanra viszi vissza az eredetét. Másként áll a dolog az újkori t'i törvényeknek, különösen pedig alkotmányoknak fozmailag ezzel összehasonlítható bevezető részév el / M Praambel >! t praeamb^Vum/. Ennek is osak kijelentő jellege van ugyan, mégis .sokkal szabatosabb vonatkozásban áll as oklevél jogi tartalmával, és adatokat közöl az oklevél keletkezésére, je lentőségére és céljára vonatkozólag; igy, az 1814 június 6-i alkotmányié-, vél /Charte constitutionelle/ bevezetése /a francia monarchikus elv megfogalmazásával/ és a két evvel ellentétes előbeszéd az ^871-es és 1919-es két birodalmi alkotmányhoz. Ettől a bevezetéstől /praearabulum/ meg kell különböztetni a törvényhozónak, ugyancsak bevezető formulaként jelölhető /jellemezhető/ akaratmegnyilvánitását, Ez lehet a bevezetés alkotórésze • /igy az emiitett Chartebani "Qrdonnons" T /el/rendeljük/, annak egyéb tartalmával ellentótben.azonban,„abban a minőségében, hogy "törvényerejű parancs" /"Gesetsbefehl"/ kimondottan rendelkező jellegű /v.ö.. 97. 1./ • * : ' . 2 6, Az ural kodé oklevéllel bizonyított akaratát a legrégibb idők óta közhirré kellett tenni, hogy érványre emelkedjék, kiváltképpen ha álrtaláno? érdekű. ügyekről volt szó. ki érdekeltekkel való közlés , publicatio /Publikáljon - promulgatio, notificatio/ mint a szöveg,alkotórésze az oki evei tan, sémájában csak korlátozott jelentőséggel bir a középkorban* Sok esetben, igy a tisztviselőkhöz intézett rendelkező parancs /Mandátum/ esetében a "kihirdetés" /"Yerkündigung"/ a cimzettnek vagy oimzett éknek s :cló "megszolitásókban" /"Anreden"//lásd fent/ mér előre került, megelőzve a többi részt, A közié3-külön szövegmintája .gyakran igy hangzott 1 ",,, bekennen und tun kund mit diesem brie£ /allén den, die ihn sehen oder~hören lesen/" /.., valljuk 33 tudtul adjuk eszel a levéllel /mindenkinek, aki aat látja, vagy olvasni hallja//. As iratkorazakban a '^nyilvános" jellegű ünnepélyes iratokban /közokiratokban/, tehát kinevezési "pátensek"-ben /"Patenten 1 '/, kiváltságlevelekben, nyilatkozatokban /Deklarationén/, mindenekelőtt államszerződésekben és törvén}-ékben jelenik meg, többé vagy kevésbő résrleterő formábani Ürkunden und gebén hiemit manniglich, ijnsbnderheit denen darán gelegen und es ;u wissen von nöten, EU yernehmen /Bizonyitjuk és ezennel tudomására hoz .uk mindenkinek, külónosképpen azoknak, akiknek érdeke ós szuka ges, hogy tudják /significamus universis, quibus expedit// /pátens a 17.számd közepéből/; tun kund und fügén zu wissen /tudtul adjuk ős rendeljük, hog;- tudják/; zu wissen, denen darán gelegen /hogy tudják, akiknek érdeke/; /vagy egészen'egyszerűen/ hogy tudják /zu wissen/. A legutóbbi formula jellemző a törvényszéki hatóságok végzéseire, ahol-az á>ro-r mány elején áll, és szerződésekben. Az alkotmányos kormán^-formába való átmenet után a régi veretű kihirdetési formula lassankint eltűnik a törvényekből és rendeletekből, A kihirdetés /Verkünöung/, ;/ mint olyan azonban mégis fontos alkotórésze marad, a törvényhozó eljárásnak. Csak miután kellő formában bekövetkezett, vilik a cselekmén; /az azt megrügzitő okirat/ joghatályossá /v.ö, 95. 1,/ Ez a forma kor ós-hely szerint változó. A^ Ssent Római Birodalomban /Sacrum Impérium HOmanum/ a bix'odalmi egyesség /végzése Reichsabschied/ közzététele a birodalmi gyűlés egy ülésén /v.ö. fiezese, recessus - értekezés utáni megegyezés/ való ünnepélyes felolvasása utján történt meg, a regensburgi gyűlés /1654/ állandó volta következtében a birodalmi e^yessógek megszűnése óta egyáltalán nem.került sor többé a törvények rendes kihirdetésóref az az orsr«4sos főhatóságok dolga volt, Eleknek a főhatóságoknak saját "törvényes rendeleteit" /"geset^liche Verordnungen"/ vagy a szószók előtt ill. a szószékről.olvasták fel tehát tényleg "kihirdették" /"verkündet"/, mint még ma is a törvényszóld.
