Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Negyedik szakasz
és rendeletek nyomtatott "fejeiméinek /"Titelköpfe"/ közkeletűvé válásét mutatja* A rógi királyi oklevéltől való eltérés persze abban van, hogy as irat ^adójának nevét és elmét /"Intitulatíon"/ nem az irat darab szövegé* vei összefüggően Írták 'vagyis inkább nyomtatták, hanem az elkülönítve foglal helyet fölötte. Ám ennek a jelenségnek is van egy korábbi párhuzamos megfelelője, éppen a.régibb szertartásos . leiratokban ^ kiadó* neve és cime a többitől elütően elhelyezve ás rövid sorokba összeszorítva jelenik meg, A franciáknak erra találó kifejezésük van: "en védette " /"őrségen "külön az első sorban"| videre v» vigllare, vigília?/* és főtipusa a ÍJ,, ós 14,század zárt levele /litterae olausae/, lezárt levelek formájában kiadott parancsok /Mandate/, amelyekben a "De par le roy"-foimula /de parte» részéről; a király nevében/ a szöveg fölött volt olvasató. Küldő ós cim zatt közti túlságosan nagy-rangkülönbség esetében annak teljes címével e * gyütt a kancelláriai irat végére /az aláirás elé vagy mögé/ kellett húzód*-! nia; ebben az esetben az intitulâtio mindig mint önmagában álló egység mutatkozott, minthogy sem maga előtt, sem maga után nem volt szerves kapcsolata. Tudjuk, hogy a fejedelmi címzéseknél nem üres formaságokról volt szó hogy azokból mint a cimermezókból birodalmi kerületek kialakulásának tényleges folyamatát,. sőt nemzetközi igényeket és vetélkedéseket lehet kiolvasni} igy az angol uralkodó még 1800-ig viselte Franciaország klrátya cimét , noha Calais elvesztése Óta a Csatornában lévő szigetek kivételével talpa -' latnyi francia föld sem volt többe az övé, Egyébként is rejlik politika e— zekben a formulákban, gondoljunk csak a megkülönböztetésekre német császár ós Németarsság császára, poroszországi király és /1772 óta/ Poroszország királya közt. Azon a változáson* ami végbement a ,? roi de France*' /Franciaország királya/ ás a "roi /empereur/ des Français" /a franciák királya/császára// közt, a francia alkotmánytörténet .fél évszázadának fordulópontjai ismerhetők fel, 5? Az irat kiadójának nevével és címével szemben áll a címzettnek a neve és elme /Titel/ az írat elm ében /Adresse - Anscjirlft/, Az iratismeret szempontjából különbséget kell tenni egy külső és két belső cim,, közt.. A külső cím az•önmagukban lezárt kiadmányoknál azok utolsó /üres/oldalán foglal helyei', egyébként, akár ma is, a borítékon, A régebbi időben itt M Oberachrift ,,-ről vagy "Aufsehrift"-ről beszéltek /mindakettő "cim"-et /címzést/ jelentett/. Az iratdarab fajtája szerint változik a külső meg-jelené se. Kancelláriai iratokon szélesen kiterjeszkedik ós gyakran arabeszk distótménnyel ékes, az egyszeri hivatalos kéziratokon /ííandpohreiben/ meglehetősen összeszűkül, azonban mindkét esetbon tartalmazza a oirazett .nán den óimét, mig a közvetlen jelentéseken a legszükségesebb szavakra zsugorodik öss?.e /Av roi - a Berlin - a királynak - Berlinben/, A két belső cim közül a £ egdk a régebbi időben sokszor a szöveg utolsó oldalán található, a bal als,ó sarokban. Ellentétben a külső címmel, ez a címzett rövid megjelölésére szorítkozik, azzal azonban egybekapcsolja az u,n, Kubrum-ot/lásdi Erlauterungen//az irat tárgyát, tartalmát feltüntető 1 föl-Jegyzést/, A raáso-r dik belső cim a középköri oklevél insoript io-jának /annak a megnevezése ^akihez a: oklevél szól/ felel meg és, mint ennél, a kia4ó eimóhez kapcsolódik /v.ö 1 , 81 lapon lévő példával/, A résaesesetben /dativischen/ irt cinektől /Adressen oder An schriften/ meg kell különböztetnünk a megszólító esetben tartott /vokativischen/ me fiszól itásóka t /Anreden/ » Ezek ugyancsak /ha ugyanabban az iratban nem is mindig/ három helyen jelennek meg: a szöveg elején, a szövegen * belül és as udvariassági részben, A megszólítás formája a küláő és a- címzett közti viszonyhoz igazodik, tehát az iratok Írásmódjának első ismertető jeléhez. Már a 12 # század második feléit a megvolt az oklevelek latin nyelvének megannyi állandó megszólítási mintája a oinize^t gangjához képest, amely
