Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Harmadik szakasz
az okiratot* Minthogy magánfelek ügyei illetékkötelesek voltak, a "kiadás** /"Extradition"/ vagy "kiváltás" /"Auslösung"/ csak a dijak /iura « jogok « amik valakit me gillet nek: illetékek/ lefizetése után következhetett he* Az ellenőrzés itt az u.n. "kiadók" /"Extradenten"/ kötelessége volt, akik mint a titkos államtitkárok /Geheime Etatssekretäre//az elküldés /továbbítás/vezetői a titkos állami irodában /Expeditionsleiter in der GehoEtatskanzlei/ helyettesei általában a technikai részletekről tartoztak gondoskodnioEgyébként megfordítva minden postai küldeményt ugyancsak személyesen kellett a postahivatalban leadni; "levélszekrényt" Berlinben csak 1766 április 1-én állítottak fel a postaház tornácán* Minden esetben az eljuttatás formáját az iratokat illetően szakértő módon irták a fogalmazványokra, tisztásatokra és a külső címzésekre, ilyenfajta megjegyzésekkel, per postám /posta utján,/ por expressum/külön futárral; latin cxpressus -kifejezett, saját, bizonyos, külön/, expresse Stafette /külön/gyors/lovaspostával/» közönséges küldönccel /durch ordinären Boten/, extr/aditum/ /kiadva/, ina/inautum/ /kézbesítve - értesítve/* Saját módszereket fejleszt ki ezen a téren a külügyi szolgálat, mivel itt a biztonság különösen fontos volt* Küldték az ir tokát tábori vadászokkal, saját vagy idegen futárokkal, sürgönylf dában /Depeschenkasten/ / ez egy olyan acéldoboz, melyhez a Külügy/i Hivatal//Minisztérium/nak és a követségi főnöknek volt kulcsa/ vagy sürgönyzsákban, végül "megfelelő /külön/ alkalommal" azaz egy megbízható magánszeméllyel, aki a küldem ny rendeltetési helyéra utazott, abban az esetbe a sürgönyt mint "lettre assurée <-t /biztosítótt levél/ jelölték meg* /A diplomáciai :l depêche" értelméb n a "sürgöny" szó ajánlható, szemben a köznapi"távirat w-tal«/ A kikézbesitett kiadmányt a címzett elveszítheti. Ekkor az uj kiadmány-ra /Neuausfertigu ^ /réexpédition/ van szükség*Ilyénkor különösen a személyi/állapotra vonatkozó/ okmányok újból való beszerzéséről van szó,tohát az eredeti okirat megujitásáról/Renaissancel/ a közigazgatási könyvek cn / im Amtsbuchern/ egyházi anyakönyvek, polgári any; könyvek/ található bejegyzések alapján. A címzett ez esetben nem a hatóság iratainál maradó eredeti kézirat másolati sokszorosítását /sokszorosított másolatát/ kapja meg, hanem egy pótlást a neki már egyszer kikézbesitett eredeti okmány helyett* Ez és megu itása nem "másolatok" / Abschriften"/tkp* "kivonatok" az anyakönyvből /Register; más jellegű bejegyzések részére is szolgál ez a szó/, hanem egyedül ők a f rmailag kialakított okmányok, "uj-eredétik" / "Neooriginale " /Boüard/* Az eredeti kézirat /ürschrift//Original/ ós másolat közti most érintett különbség közelebbi viszgálodás tesz még szükségessé* Az "eredeti kézirat "-ot jelentő "Urschrift"-szó /rokonértelmü vele: tc tTo^S 06- / oV / /autographum/ authenticum /biztos, megbízható, sajátkezű irat/ és ugyancsak ókori latin /altrömisch/ 0 originale áz iratokban legalább a 15*század fordulójától kezdve előfordul* Az "Original" forgalomban az iratismeret szempontjából kettősség rejlik: eredetiség és bevégzettség* Amennyiben egy iromány eredeti alakjában van meg /tkp .kebele ti formájában/, akkor is valódi /originale » authenticum/, az a fordulat, hogy "valódi eredeti" / 'echtes Original" /original authentique/, tehát szóföiösleg* Amennyiben az eredeti kéziratot roszhiszeműié g /mala fide / megváltoztat ák, ugy megszűnik eredeti /original/ lenni; de ezáltal azért nem vlik nem valódi vagy hamis eredetivé - ez ontradictio in adiectó el entmondás a melléknévben a főnévvel szemben, ellentmondás két fogalom szoros összefüggésében/ volna - hanem csak vélt vagy színlelt eredetivé. És másodszor: a eredetinek mindazokat a külső és belső ismertetőjeleket fel kell mutatnia, amelyek az illető iratedar^bot befejezetté teszik* Abszolút értelemben vett eredeti tehát csakis ' foganatosított, aláirt /elkészített/ tisztázat, amely teljesen lerögzítve
