Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Harmadik szakasz
és készen vár az elküldésre, ezzel szemben nem az még, ellenben csak embrionális vagy viszonylagos értelemben az a "tervmegadás" /Angabe/ és még a fogalmazvány sem, minthogy a foganatosított tisztázattal való forráskritikai ós jogi egyenrangúsága ellenére a felülvizsgálat fogalmazványról is hiányozhatik még egy, az arra jogosultnak, pl* az uralkodónak, saját kezétől származó lezárc aláírás, tehát egy "eredeti kézirati" /"urschriftliches"/ elem. A középkori oklevéltan megjelölése a fogalmazványra mint pusztán "az eredetit megelőző fokozatra" /"Yorstufe des Originals"/ bizonyos esetekben tehát még az irat fogalmazványokra is érvényes, és csak igazán az ezekhez készült " tervmegadásokra" /"Angaben"/, A 1?« ós 18,században is a tisztázat fogalmához tapadt az "Originál"-kifejezés. Az eredeti valami egyetlen dolog /unicum/, mindazonáltal semmi egyszeri-előforduló /egyszeri» Einmaliges/ /unum/ nem jellemzi? egy és ugyanazon iratdarabnak lehet több eredetije /mehrere Originale/ /originaux multiples/, kettős vagy többszörös kiállítása.egy.okmánynak-szokásban van pl. kétoldali /en double exemplaire - kettős, tkp, két példányban/ vagy több/multilaterale - sokoldali/oldali szerződéseknél, az államszerződéstől és az országgyűlési megegyezéstől /megállapodástól/ egészen a bérleti szerződósig, amikor is csak az aláirás -eltérései foroghatnak fenn az "Alternat" elve szerint /alternat - azon diplomáciai szokás, mely szerint a szerződést kötő hatalmak az erről kiállított okmányokban rangjuk fenntartása végett különböző /váltakozó!/ rendben .vannak felsorolva,/ A követjelentések u,n#í másodpéldányai, amelyek tartalmileg többé vagy kevésbbé meg;6gy,eznek az elsőpéldánynyal, szintén eredetik /"Originale"/ éppenigy azok az "idegen" váltók /intézve nyek, Tratten/ vagy nyugták másod-, harmad- stb, példányai. Ha azonban uralkodói hír; \mények"nyomtatás utján létrejött sokszorosításai közül csak ©gy egyetlen példányt készítettek el /vollzpigen/ sajátkezű aláirás alkamázásával, akkor egyedül ennek jár az eredeti rangja, * ; Az u.n. "eredeti /kéz/irati eljárásnál " / > lprfi,fihri£tX^,Qb9n Vep° fahren "/ saját nyilatkozatunkat t'rövid uton" /"kurzer Hand"/-rávezet jük egy továbbküldendő előzményre, megtakarítunk tehát egy külön kísérő iratot. Ha az illető darabot ismét vissza akarjuk kapni, az elküldést ezzel a megjegyzése sel foganatosítjuk: u/rschriftlich/ u/nter/ R/ückerbittung/ /az eredeti kéziratot visszakérve; a magyarban megfelel: Bredet/i/ben vissza!/, A régebbi időkben ennek a megjegyzésnek a változása tükrözi a kiállító /küldő/ és a címzett közti rangviszonyt: /originaliter/ brevi manu /Eredetiben vissza!/ R/övid u/ton/ a madárban/,a magasabb rangúaknak igy imak: "sub petitp," vagy "sub voto" /kérelemmel/, az egyenrangúaknak: "cum insinuatione" /tudósítással/ és a-rangban alább állóknak: "sub lege" /kötelesettseggel/ vagy /sub/ fide /ígérettel, "remissionis" /vagyis: a visszaküldést kérve, arra figyelmeztetve, ill, a visszaküldésre-vonatkozó kötelezettség és Ígéret terhe mellett/. Másolat /Abschrift/ / kTRyy^^ov, ^vTLy^foV// spöTgz&p i LQ ^ f antigraphus,, exeasiplar,/ /transscriptura, copia/ mint az eredeti kézirat ellentéte szokásban van már a 16.században, ezzel szemben akkor "Gopey"-n fogalmazványt értettek. Később lép az "Abschrift" mellé az azonos jelentésű és kedveltebb "kopie" /kopieren, Kopist//kópia, másolat, másolni, másoló/. Amíg egy iromány eredeti kéziratként /mint fogalmazvány, tisztázat, kiad-* mány/ csak egyszeresen vagy mégis csak korlátozott számban létezik, addig tetszés szerinti mennyiségű másolatot /copia » bőség, nagy mennyiség/ vagy /gépi/ átütést /másolatot/ lehet róla készíteni. Ezzel szemben a másodpéldány, -másodlat, /jupllkátum, duplum /Doppel, Gleichschrift/ szigorúan véve csak egyszeri másolat,,V.ö. pl, az egyházi anyakönyvek flésodlatainak /másod- . példányainak/ a vezetését, amelyet a Porosz Kir. Államok Általános Országos Törvénye /vllgemeine Landrecht für die Kgl.Preussischen Staaten/ 17$4-ben rendelt el, . . z
