Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Második szakasz
elintézésének ez a módja az egyetlen lehetséges a helyi hatóságoknál és a közép és felsőhatósági hivataloknál is ez az eredeti, mert a kúriáiis Írásmódnak a használata különösen, több esetben csak későn kivívott kitüntetést jelentett* Az önálló hatósági leiratok ós 19*századi utódaik, a hatóságok rendeletei és intézkedései - a legfelsőbb hivataloknál a második esetben rendeletek ről /Brlass/ beszélünk - többes- vagy egyesszám első személyben kerülnek kibocsátásra, mindig a szerint, hogy a hatóság testület—szerűen, vagy bürokratikus-elnöki módon van-e szervezve. A Mi-irásmóion mint testületi Írásmódon hozza meg döntését egy több személyből álló testület* Az Én-stílusban pedig vagy az autokrata módon rendelkező hatósági főnök vagy az eg y emberből álló hatóság, a birodalmi kancellártól kezdve a kerületi főnökig* De ennél a hatóságnál is találkozunk a tekintélyi többesszámmal, pl* abbén a többesben vannak kiállítva a konzuli okmányoki "Mi /Hous/ N*N*, konzul stb* Az önálló hatósági határozatok /dekrétumok/ fajtájuknak megfelelően harmadik személyben fogalmazott akaratnyilvánítások a kiállító hatóság megnevezésével a szövegben, vagy a nélkül, tehát vagy: A kir» külügyminisztérium /brandenburgi-porosz "Departement der auswärtigen Affairen az u.n« Kabinettsministerium/ indítva érzi magát stb* vagy: Elrendeltetik stb. /Es wird angeordnet unsw./ A továbbiakban az uralkodói határozat /Herrscherdekrét/ föntebb emiitett sajátos formái megfelelően ismét viszszatérnek /átküldő, lapszéli, hátirat! határozat/* Itt is beszélünk a 19« században rendeletekről, intézkedésekről, felsőhatósági r endeletekről/Erlass/, minthogy a szubjektív és objektiv formában szerkesztett kiadmányok közti különbség, egyidejűleg a Reskript /leirat/ és Dekret /határozat/ kifejezésekkel, eltűnik. Végül pedig az önálló hatósági ítéletek körülbelül ezt a formát mutatják: "N. panaszos H* panaszlott elleni ügyét illetően... az N.választófejedelmi titkos tanácsosok a jognak megfelelően ítélkeznek••. 11 /in Sachen N«Kläger wider N• Beklagten betreffend... erkennen die Churfürstl.N. sehen Geheimbten Räte für Recht.../ Az utasítások kiadására szóló jogosultság és ezzel együtt a felsőrangú hatóság iratainak megléte nem korlátozódik az állami igazgatásnak a területére* Egyéb közjogi testületek, mindenekelőtt a községi /városi/, alacsonyabb és magasabb rangú testületek saját ügyeiket még ma is önkormányzatuk alapján rendezik helyi ill* körzeti /járási/ szabályzatok y "Satzungen" /Statuten /statútumod szabályrendeletek// utján, előadói írásmódon /stilo relativo/ az állami törvényhozás keretén belül. B. Az alárendelt rangúak iratai . 2gy alárendelt hivatalnak egy magasabb rangúhoz intézett irományára nézve a gyűjtő-szakkifejezés a jelentés /Bericht/• a többség szerinti elnevezés /denominatio a potior! /v.ö. 17«l./o Az abszolutizmus kancelláriai nyelve az egyeduralkodó "legkegyelmesebb leirata"-val /resorip-^ tum clementissifflum/ szembeállítja a hozzá intézett "legalázatosabb jelentést" /relatio humilliraa/ és ezáltal kifejezésre juttatja a lehető legnagyobb távolságot a felsőbbranguak és alsőbbranguak által kiadott, irományok között, megfelelően egy olyan kor jellegének, amely a könyvajánlásokban az uralkodó nevét nagyobb betűkkel nyomtatta, mint Isten nevét. A rideg ellentét már tisztán térbelileg szembetűnik. A jelentésben az uralkodónak a megszólítása után széles térköz marad beiratlanul a címzettel szembeni tisztelet és a tőle való távolság kifejezése gyanánt, mielőtt - gyakran csak a lap második felén - a szöveg kezdődik. Magánszemélyeknek /"Particuliers"/ koronás főkhöz intézett Írásaiban az első lapon éppenséggel