Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Első szakasz
tárak /kurrente B gistraturen/ létesítését, és az ujabb értelemben vett levéltárak alapítása revén gondoskodás történt abban az irányban, hogy az iratözön el ne apadjon. Ugyanaz az évszázad ez 9 amikor a nyomtatványok is ugy sokasodtak? mint ahogy a gombák törnek elő a földből« Az ügyiratok összességének nem korlátozott fogalma alá /egy levéltári osztály, egy levéltár, a világ valamennyi levéltárának ügyiratai/ tartozik egy több darabra vonatkozó és egy irategységre értendő fogalom. Több irat érzékeltetésére kínálkoznak az olyan kifejezések mint iratkö - tet, iratfüzet, iratcsomó /vagy: -köteg/ , valamint akta, iromány, ügyda- rab . Egy irategységre alkalmazható a következő megjelölés: irat,ügyirat, iratáarab, előzmény és ugyancsak akta, iromány, ügydarab* A három legutóbb^ elnevezés tehát kétértelmű* Az "Akte" /* szerződés, egyezmény/ mint különálló iratdarab azonkívül még hozzátartozik a nemzetközi jog nomenklatúrájához. Egy határozott értelemben ezek a kifejezések nem rögzíthetők, ahhoz túlságosan is makacs a hely szerint változó nyelvhasználat. Helyesen cselekszünk tehát, ha kerüljük őket egy általános érvényre igényt tartó tudományos terminológiában /műnyelvben/ és helyettük iratkötetekről beszélünk, ha. vastagabb, iratfüzetekről, ha vékonyabb, iratcsomókról, ha bekötetlen vagy összefűzétlen irategyüttesekről van szó, az irategység megjelölésére pedig az ügyiratdarab vagy /akta/ irománydarab kifejezést használjuk. Az iratfü&et, iratkötet, iratcsomó elnevezés egyben pótolja az idegennyelvü, éppenugy nem egy értelemben használt szakkifejezéseket, mint: fasciculust volumen, oonvolutum . Az iratkötettől meg kéli"különböztetni a közigazgatási könyvet /Amtsbuch/. A levéltári, kézzel irott "könyv" idősebb, mint nyomtatott testvére ós nagyon sok nevet viselhet: .hubéiv, egyházi /anya-/, polgár-, telek-, a beérkező irományok lemásolására szolgáló /Kopial-/ könyv ügyviteli napló, hűbér- és adósorozati lajstrom stb* Mg egy "iratkötet"-ben tárgyul szolgáló anyag származása a legkülönfélébb /a beérkező, a kiadott és a belső ügyviteli iratok közül egyaránt/, addig egy közigazgatási könyv tartalmánál egynemű bejegyzésekről /és csakis a belső ügyviteli iratforgalom köréből/ van szó, amelyek vagy a szükséghez képest /indítvány alapján/ vagy időszakosan, naplószerüleg, de egyfolytában ifr /pl. IV.Károly 1375ből való, egy egyszeri ténykedést megörökítő földkönyve /Landbuch/,/katasztere/ történnek, éspedig vagy egy kész üres könyvbe vagy még inkább különálló egyes ivekre, amelyeket azutáfc könyvalakba kötnek, ahogyan az a porosz kormány kiadmányairól készített másolókönyveinél /Kopierbücher, "Minüten"/ történik. A közigazgatási könyvnek a könyvtári könyvtől való különbözősége acéljukban rejlik; ez a cél egyetlen közigazgatási könyv esetében sem irodalmi, hanem közvetve vagy közvetlenül jogügyletre irányuló, mint általában a levéltári anyag esetében, éspedig az illető jogügylet egyaránt állhat a nyilvánosság /köz/ érdekében, mint az egyházi /anya-/, polgár-, telekkönyveknél látjuk, vagy pedig lehet belső hivatali szolgálati /belső ügyviteli/ természetű / ügyviteli naplók, beérkezett iratokról készített másoló könyvek /Kopialbücher/, kiadmányok másolati könyvei /Minüten/ stb./. A közigazgatási könyvek tartalma természetszerűen sokszor oklevél-jeliegű. A közigazgatási könyvek különösen nagy számban vannak a városi igazgatásban; ami a régebbi korokat illeti, amelyekből csak csekély mennyiségben maradtak fönn egses különálló iratda— rabok, az egész belső közigazgatást ki lehet olvasni a "városi könyvedből /st&dtbücher * egy város közigazgatásának szolgálatában álló könyv* • /iratkötet/ alakú irományok/. Vezették őket tovább is, mint a fejedelmi hivataloknál. Az elmondottak szerint lényegbevágó különbség nincs egyrészt a közigazgatási könyvek, másrészt oklevelek ós ügyiratok között; a közigazgatási könyvek semrdféle harmadik nemét /tertium genus/ nem képezik a levéltári iratoknak-*
