Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Első szakasz
./j/ A levél /Brief/ megjelölés rendkívüli módon való általánosítása folytán erős jelentésváltozáson ment keresztül* Az iratdarabok forma tanának tapasztalati alapqn kell e fogalmat feltárnia., mégis legelőbb is egyszer az értelmezés céljából meg kell ragadnia ennek a sokoldalú /Proteus-/ fogalomnak őseredeti alakját. Nyelvileg a "Brief 1 * /levél/ szó ból ós a vele rokonértelmü két szóból* mint "epistóla"„és "littera/e/", három fogalmi elem adódik: az elsőből /brevis/= rövid/ a formának a "rövidség"-től függő egyszerűsége, a másodikból /STTidTé^hSlV ,átadni, kézbesíteni/ az elküldés ténye, a harmadikból pedig /betű/ az írásos forma. Összegezve tehát: egyszerű, írásbeli küldemény . A levél tovább menve írott közlés, aminek' lényege; kimerül abban, hogy .a címzettnek valamit hírül ad, sem nem igazolván, még kevásbbé ruházván rá valamilyen jogot - ez különbözteti meg az oklevéltől. A levél alapvetően elvileg magán jellegiéi bizalmas természetű - ős ez különbözteti meg az oklevelektől éa az ügyiratoktól - documentum humánum /személyes emberi okmány/, a küldő és_ címzett közötti meghitt, személyes légkörből fakadó ügy /levéltitok, a körülményekhez képest szerzői jog/jlatóságok /intézmények/nem irnak leveleket. Szerző és küldő /feladó/ egy. és ugyanaz újkori levél esetében, míg okleveleknél ós ügyiratoknál a tollbamondó /dictator/ és a fogalmazó rendszerint nem azonos a kiállítóval* A sajátkezű fogalmazás /lettre autographe/»saját kézzel irt levél/ következtében a levél egyéni jellege még különösképpen megmutatkozik. Annak a bizonyos légkörnek a határán belül marad az a magánlevélváltás is, amely a hivatalos levelezés mellett egy követ és a külügyminiszter között folyik le, noha a tárgya nem,vagy mégsem kizárólag magánviszonyokra, hanem nyilvános ügyekre, politikára, vonatkozik. Az oklevelek és ügyirat darabok ezzel szemben nem előlegesen és kirekesztőén titkosak, sőt inkább számos esetben nyilvánossági szándékkal vannak kiállítva /menetjegy/, hozzáférhetővé téve /anyakönyvek - Personenstanasregister/ vagy kézbesítve /hivatalos közlések nyomtatványok formájában/ « Az ügyiratok és levelek között fennálló fogalmi határ olykor mindenesetre elmosódik. Az a bizonyos "magánjellegű" levelezés egy diplomáciai megbízott és főnöke között egyidejűleg magá nlevél szerü és aktaszerüen hivatalos> $ miatt az effajta levelezést az "akták.közé" lehet, helyezni. És az a levél, amelynek küldője a címzettel szemben /mint feljebbvalója/ tekintélyi viszonyban áll, ezáltal többé vagy kevésbbé parancsoló jelleget, hivatalos színezetet nyer, ami hasonlatossá teszi az ügyiratdarabhoz, így áll a helyzet minden kor király-"levelével"./l/ A tulajdonképpeni levél elveszítheti bizalmas jellegét, mihelyt :. mint olyasvalami, ami keletkezésénél fogva teljességgel nem irodalmi jellegű, nyilvánosságra kerül, Ez történhetik a küldő és a címzett tudtával és beleegyezésével, mint mondjuk á 15*századnak azoknál a levélformában irt újságjainál /Briefzeitungen/, melyek minden személyes vonatkozás törlése után jutottak közzétételre.-Mindazonáltal sokkal gyakoribb egy harmadik kéz által készített kiadás /Edition/ a levelező társak halála után, egyenesen az illetőkre vonatkozó emberi dokumentáló tartalom megőrzése végett. Bekövetkezik viszont a fogalmi jelentésváltozás, amint egy ilyen közreadás már /l/ A bizalmas emberi megnyilatkozás értelmében vett valóságos levelek a levélírók személyisége folytán és végcéljuk révén levéltári anyaggá válhatnak , igy Frigyes Kunersdorf-ba irt levele Finckenstein-hez, III*Napoleon sedan-i levele, II.Vilmos 1892 június 12-én kelt u.n. Urias-levele Ferenc Józ séfhez. Az ilyeneken tul azonban tömegesen tar. tóznak a levéltári anyaghoz levelek, anélkül hogy magukon viselnék a Striedinger-féle ismertető jeleket./fas ist Archív-, was Bibliotheksgut? Archivalische Seitschrift 36,1926./
