Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Negyedik szakasz
aitő aláirás mégiscsak az egyetlen eszköz volt a/z uralkodó/ tehermentesítés/ é/ re. A 18.század elején a poroszországi király még fenntartott magának minden kegynyilvántartó ügyet, kinevezést, gondozásra vagy támogatásra irányuló varományos ügyeket, a személyi állapot igazolására szolgáló okmányokat, mint nemesi okleveleket, törvényes!téseket /igazolásokat/, korengedélyeket /veniae aetatis/ stb., kiváltságokét, megerősítéseket, halasztási engedélyeket, ajándékozásokat, 20 /l/ birodalmi tallért meghaladó pénzutalványozásokat, bérleti szerződéseket, természetesen a polgári és katonai költségvetéseket is és mindazt, ami a status publicus-t /abban az 1 időben a belső közigazgatás ellentéte/ és 6 Kír.Felségének idegen hatalmakkal kapcsolatos ügyeit illeti a birodalomban és azon kivül /"elles,was den statum publioum und §/einer/ K/öniglichen/ lí/ajest&t/ Angelegenbeiten • mit fremden Puissancen in und eusser Reichs belsaget" /1708-i Szabályzat - Reglement/. Az ilyenfajta esetekben csak a trónörökösnek volt szabad a helyettesítést ellátnia. Az 1713 ó ta divatba jött kabinet-rendeleteknél helyettesítés egyáltalán nem volt elképzelhető. Fejedelmi kéziratokat éppen* seggel begyedül az ur" /"alléin der Herr"/ irt alá. /Napóleon a maga ré.aséről egyáltalán semmiféle helyettesítő aláírást sem engedélyezett./ A nagy példányszámban kiadott katonai rendeleteket /parancsokat/ is személyesen irat alá /foganatosította/ a király mint a hadsereg főparancsnoka/ roi connótablej a "connétable" szó a latin "comes stabuli"-ból ered és mint "comte d l'étable" a királyi istállók főfelügyelőjét jelenti, amely megjelölés /oonnétable/ későob a hadsereg főparancsnokát jelentette//v.ö.köré levél/. A /18./ század közepén eljutottak odáig, hogy a kancelláriai iratok közül az ügyvédi pátenseket kiengedték a kezükből, ezeket követték az "alárendelt igazságügyi tisztviselők" /"der kleinen Justizbeidenten"//városi biró, szószóló, városi titkár - Justizbürgermeister, .Sjyndici, Stadtsekrstarien/ és a hétéves háború óta a kisebb hitszónok-lelkészek állására történő kinevezések* Effajta okmányokat most ugyan többé nem maga az uralkodó irt alá, mindazonáltal azokat továbbra is az ő neve alatt adták ki, úgyhogy a monarchikus elvet, ha megváltozott formában is, de megőrizték. Az tartotta az embereket fogva. Az a kívánalom, hogy a király személyét "mentesítsék a számtalan apró-cseprő ügytől" /"von den zahllosen Bagatellsachen su befreien"/, még a 20.században is meghiúsult a miatt az aggály miatt, hogy szabad-e "a Korona bármilyen fajta jogát feladni vagy átruházni a miniszteri hatóságra" /"Kronreohte irgendwelcher Art aufzugeben oder auf die Ministerialinstanz übergehen zu lassan"/ /F/orschungen zur/B/randenburgischen und/ P/reussisohen/ G/eschichte/ 36, 201. és köv. 1./. Igy irta hát továbbra is alá a Legfelsőbb ör a sorsjátékok rendezésére, címzetes tanácsosok kinevezésére, jótékonycélú ajándékozásokra stb. vonatkozó rendeletek tisztázatáit. A fejedelmek sajátkezüleg aláirt okleveleinél, azoknak a történelem folyamán későbbi megjelenése következtében régebbiek az uralkodó nevében, udvari vagy királyi stilusban /stilo curiae/ és kancelláriai, vagyis leirat módján /modo rescripti/ kiállított hatósági rendeletek. Széknek a foganatosítása megtörténhetett megbízásra v onatkozó 1.személytelen, 2.személyes feljegyzéssel és 3. ilyen feljegyzés nélkül /"Auftragsvermerk"/ . Megbízásra vonatkozó feljegyzésen a következőkben olyan kifejezésmódot, formulát fogunk érteni, amely az iratdarab létrehozását visszavezeti az uralkodóra. Az egyes kancelláriák ezt mind a maguk módján fejezik ki. Valois VI.Fülöpre vonatkozólag ilyen feljegyzések találhatók, mint 1329^bens "Par lé Hoy qui l'a vehue" /A Király réréről /nevében/, aki látta/, vagy 1343-bans "Par le Roy qui l'a leue et sala me commande a signer,présent l'aumonier" /A Király nevébem aki olvasta, és nekem, jelenlévő udvari papnak megparancsolja, hogy azt irjam ala//Boüard/. Az osztrák udvari kancelláriában a 15.század végén a kana
