Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)

Negyedik szakasz

- 104 ­cellárt Illetőleg a megbízásnak háromféle lehetőségét különböztették megs oomissio domini regia in eonsilio /was im Rat beschlossen/ /a király urnák a tanácsbői származó megbizása/, oomissio domini regis propria /HB! commia­sio - meghagyás* rendelet//was ihm König mündlich befohlen war//amit ne­ki - as illető feljegyzés Írójának - a király szóbelileg parancsolt//a ki­rály ur saját megbizása/ és eomissio domini regia par dominum N. /egy u.n. "ügyintéző ur" - "Öeschäftsherr" - által//* király ur rendélete N.ur által/* Brandenburgban a 16.századi kiadmányok ezt a feljegyzést viselik: c/omissio/ p/ro/p/ria/ p/rinoipis/s/lectorig/ /a választófejedelem saját rendelete/ vagy Ill/ustrissi/mi princ/ipis/ E/leetoris//a méltóságos választófejede­lem/ aláírással és anélkül. Fülöp hesseni tartománygróf kancelláriájában túlnyomórészt ez a záradék fordul elő: p/rinceps/ c/ommisit/ /Elrendelte a fejedelem/. A commissio-feljegyzésnél idősebb és azt messze túléli sz "ad mandátum"-formula. Különleges szerepet játszott Poroszországban a 18.század folyamán. Annak a feljegyzésnek, hogy "auf Seiner Königlichen Majestät Aller« gnädigsten Spezial^efehl" /ö Királyi Felsége legkegyelmesebb külön parancsá­ra/, ill. 'Tar ordre expres du Roi" /A Király kifejezett ren4eletére//fogal­mazványokon ad mand/ a tum «* parancsra/ vagy Á .3.3. /Auf Spezialbefehl « Kü­lön parancsra/, rendszerint nem szolgál alapjául semmi, egy bizonyos esetre vonatkozó /ad hoc/ konkrét rendelkezés, ámbár ez is lehetséges volt, hanem egész ügycsoportok iratai kiadásának az elintézéséről volt szó, amely ira­tokat az uralkodó minden ismétlődő esetre nézve egyszeri paranccsal külde­tett el, éspedig kizárólag központi hatóságoknak. Hadi és koronauradalmi ka­mara vagy annak idején "Regierung"-nak /kormány/ nevezett tartományi /»vidé­ki/ igazságszolgáltató testület /Justizkollegium/ tehát nem volt jogosult ebben az alakban leiratot kiadni vagy határozatot hozni /NB! "reskribieren" annyit is tehet: "végzést kiadni Írásban"/* Más jelentése volt a parancsra utaló feljegyzésnek /Mandatsvermerk/ a bécsi kancelláriákban* Itt egy el­lenjegyzést végző hatóság aláirását vezeti be a következő fogalmazásban: "ad mandátum Oaesareae et Catholicae Malie3tatis proprium" /Császári és Ka­tolikus Felsége saját parancsára/, tehát, ami Poroszországban sohasem esett meg, a császári foganatosítás mellett jelenik meg, különben németül igy hangzik: "Nach Seiner K*K.A/po stolischen/ Majestät Höchstrigenem Befehle" /Ő császári /és/ királyi apostoli Felsége a legmagasabb saját parancsa sze­rint/ ós használata belenyúlik az alkotmányos korszakba* A császártól szár­mazó, as ő megbízásából eredő végzéseken /in Kaiserlichen Kommissionsdek­reten/, ahogyan azokat pl. a "fejedelmi rangú császári biztos" /"Prinzipal­Commissarius"/, vagyis a császár hercegi /fejedelmi/ rangra emelt /fejedel­mi rangú/ képviselője a regensburgi birodalmi gyűlésen előterjesztette, a megbízásra /parancsra/ nem a szöveg végén, hanem az elején történik utalás: "Von Ihre RőmJCayserl. Majest. Unsers allergnädigsten Herrn, Herrn wegen" /Ö római császári Felsége, a mi legkegyelmesebb ^runk, Urunk részéről/; po­rosz iratokban megfelelő alakzatot találunk: "Anstatt und von wegen Aller­hőchstgedachter Seiner Kgl .Majestät" /Emiitett Ö legfelsőbb Királyi Felsé­ge helyett és részéről/ az aláirás előtt, pl* a cleve-i hadi és koronaura­dalmi kamara leirati végzéséiben /Reskripten/. Elengedhetetlen volt, hogy egyesületi hatóságnak az uralkodó ne­vében kiadott rendeleteit ne irja alá a testület valamennyi tagja, éspedig rangsor szerint /secundum ordinem/j e módon keletkezett a testületi aláírá­si sor /kollegialisierte Unterschrxftszeile/. A régebbi korban önálló hatósági rendeletek is gyakran jöttek ki név /vagyis: aláirás/ nélkül, csak a hatóság megnevezésével /Behördenfirma/ a szöveg alatt. Lassankint azonban ezen a téren mindig finomabb szerkezetű apparátus fejlődött ki .Ahogyan az egyeduralkodó megosztotta az aláirás jogát

Next

/
Oldalképek
Tartalom