Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Negyedik szakasz
- 104 cellárt Illetőleg a megbízásnak háromféle lehetőségét különböztették megs oomissio domini regia in eonsilio /was im Rat beschlossen/ /a király urnák a tanácsbői származó megbizása/, oomissio domini regis propria /HB! commiasio - meghagyás* rendelet//was ihm König mündlich befohlen war//amit neki - as illető feljegyzés Írójának - a király szóbelileg parancsolt//a király ur saját megbizása/ és eomissio domini regia par dominum N. /egy u.n. "ügyintéző ur" - "Öeschäftsherr" - által//* király ur rendélete N.ur által/* Brandenburgban a 16.századi kiadmányok ezt a feljegyzést viselik: c/omissio/ p/ro/p/ria/ p/rinoipis/s/lectorig/ /a választófejedelem saját rendelete/ vagy Ill/ustrissi/mi princ/ipis/ E/leetoris//a méltóságos választófejedelem/ aláírással és anélkül. Fülöp hesseni tartománygróf kancelláriájában túlnyomórészt ez a záradék fordul elő: p/rinceps/ c/ommisit/ /Elrendelte a fejedelem/. A commissio-feljegyzésnél idősebb és azt messze túléli sz "ad mandátum"-formula. Különleges szerepet játszott Poroszországban a 18.század folyamán. Annak a feljegyzésnek, hogy "auf Seiner Königlichen Majestät Aller« gnädigsten Spezial^efehl" /ö Királyi Felsége legkegyelmesebb külön parancsára/, ill. 'Tar ordre expres du Roi" /A Király kifejezett ren4eletére//fogalmazványokon ad mand/ a tum «* parancsra/ vagy Á .3.3. /Auf Spezialbefehl « Külön parancsra/, rendszerint nem szolgál alapjául semmi, egy bizonyos esetre vonatkozó /ad hoc/ konkrét rendelkezés, ámbár ez is lehetséges volt, hanem egész ügycsoportok iratai kiadásának az elintézéséről volt szó, amely iratokat az uralkodó minden ismétlődő esetre nézve egyszeri paranccsal küldetett el, éspedig kizárólag központi hatóságoknak. Hadi és koronauradalmi kamara vagy annak idején "Regierung"-nak /kormány/ nevezett tartományi /»vidéki/ igazságszolgáltató testület /Justizkollegium/ tehát nem volt jogosult ebben az alakban leiratot kiadni vagy határozatot hozni /NB! "reskribieren" annyit is tehet: "végzést kiadni Írásban"/* Más jelentése volt a parancsra utaló feljegyzésnek /Mandatsvermerk/ a bécsi kancelláriákban* Itt egy ellenjegyzést végző hatóság aláirását vezeti be a következő fogalmazásban: "ad mandátum Oaesareae et Catholicae Malie3tatis proprium" /Császári és Katolikus Felsége saját parancsára/, tehát, ami Poroszországban sohasem esett meg, a császári foganatosítás mellett jelenik meg, különben németül igy hangzik: "Nach Seiner K*K.A/po stolischen/ Majestät Höchstrigenem Befehle" /Ő császári /és/ királyi apostoli Felsége a legmagasabb saját parancsa szerint/ ós használata belenyúlik az alkotmányos korszakba* A császártól származó, as ő megbízásából eredő végzéseken /in Kaiserlichen Kommissionsdekreten/, ahogyan azokat pl. a "fejedelmi rangú császári biztos" /"PrinzipalCommissarius"/, vagyis a császár hercegi /fejedelmi/ rangra emelt /fejedelmi rangú/ képviselője a regensburgi birodalmi gyűlésen előterjesztette, a megbízásra /parancsra/ nem a szöveg végén, hanem az elején történik utalás: "Von Ihre RőmJCayserl. Majest. Unsers allergnädigsten Herrn, Herrn wegen" /Ö római császári Felsége, a mi legkegyelmesebb ^runk, Urunk részéről/; porosz iratokban megfelelő alakzatot találunk: "Anstatt und von wegen Allerhőchstgedachter Seiner Kgl .Majestät" /Emiitett Ö legfelsőbb Királyi Felsége helyett és részéről/ az aláirás előtt, pl* a cleve-i hadi és koronauradalmi kamara leirati végzéséiben /Reskripten/. Elengedhetetlen volt, hogy egyesületi hatóságnak az uralkodó nevében kiadott rendeleteit ne irja alá a testület valamennyi tagja, éspedig rangsor szerint /secundum ordinem/j e módon keletkezett a testületi aláírási sor /kollegialisierte Unterschrxftszeile/. A régebbi korban önálló hatósági rendeletek is gyakran jöttek ki név /vagyis: aláirás/ nélkül, csak a hatóság megnevezésével /Behördenfirma/ a szöveg alatt. Lassankint azonban ezen a téren mindig finomabb szerkezetű apparátus fejlődött ki .Ahogyan az egyeduralkodó megosztotta az aláirás jogát
