Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Első szakasz
egyes darabokat /pl. a törvények eredeti kéziratait/, mig az ügyiratok összefűzött, bekötött vagy egybecsomózott /-kötegelt, -faszcikulált/ irategyüttesek szétbont hatatlan alkotéré szekánt jelennek mego Aki kivételekre hivatkozva történetesen azt állit ja, hogy "alkaloméaerü!eg M ügyiratok "is" fel lehetnek ruházva jogi bizonyító erővel, alap nélkül eltörli a különbséget azok között és az oklevelek között /bizonyitó erővel felruházott lakták 1 * éppenséggel nem ügyiratok többé, hanem oklevelek!/és a szükségtől kényszerítve eljut a tágabb értelemben /az ügyiratokat is beleértve/ és a szűkebb értelemben vett * oklevelek szerencsétlen egymásmellettisógéhez. Mindegyik esetben hiányzik egy olyan közös összefoglald főfogalom, amely nem ismétlődik egy alárendelt fogalom előfordulásakor, mivelhogy a levéltári iratok /Archivalien/ mégjelö- * lés csak a levéltártan határain belül bir érvénnyel. Egy ilyen összefoglald főfogalom hiánya arra is kényszerit bennünket , hogy az irat ismeretet mint újkori oklevéltant tekintsük és vagylagosan nevezzük elo Az ujabbkori történelemhez készült forráskiadványok gyakran viselik azt a címet $ hogy "Oklevelek és iratok" /ürkunden und Aktén/; joggal,mert a levéltári iratanyagban, mondjuk egy iratjcöt étben vagy iratfüzetben, majdnem mindig vannak mind "oklevelek**, mind "ügyiratok", nem ritkán határesetek is, amelyeknél vitatkozni lehet arrél,~hogy vájjon az egyik vagy a másik területhez tartoznak-e* Számos relatív /más irat tél függő/ iratdarabban /ügyiratban/ lelhetők fel o v levél<~, jogalkot6 jellegű iratdarabok beágyazva * pl 0 egy udvari parancs, egy <jogi vonatkozású rendelet, egy törvény, egy államszerződése Az "ügyiratok közt fekvő ilyen oklevelek" /ürkunden in Ak~ / tea/ ás mondjuk egy Eohenstaufen-császári oklevél között fogalmilag nincs sammi különbsége Ha tehát - -a potiori /a többséget követve/ joggal - az újabb kor irat ismére téről szólunk, úgy hallgatólag beleértjük az erre a korra vo --i*tko*» ző oklevéltant is* . Sszerint tehát "oklevelek és ügyiratok" kétféle tárgyat jelentenék és mégis"Tan valami közös bennük, fogalmilag eltérnek egymástól,•sőt végletekben gondolkodva éppenséggel egymással szemben sarkpontokon álló ellentétek, azonban lényegük szerint belsőleg is és tárgyuk szerint tartalmilag gyakran igen határozottan közelednek egymáshoz*, amidőn tarka összevisszaságban ugy jelennek mag, mint egy nagyobb irategység lapjai* Jelentik egyes "iratdarabok" kétféle fajtáját, amire nincs valószerű asavunk mint összefoglaló főfogalom, és talán kell is, hogy híjával legyünk ilyen szónak a rokon értelem miatt, úgyhogy a fogalom legközelebb álló /genus proximum/ neme egyszerűen egymás mellé rendelt kapcsolatukban található* mint a "történeti megismerés" /geschichtliches Erkenntnis/ forrásainak abban a mélyebben rejtőző egysegében, miként az átdereng a két szó nyelvi eredete felől* A mondottakból kivilágLik, hogy az ókor /antik világ/ utáni vi- % 1 ágból ránk maradt iratanyag történetében megállapítható két fő időszak; az oklevél- és iratkorszak elnevezése, körülbelül a 15«századdal mint elválasztó vonallal, szintén csak mint a többséget követő elnevezés /denominationes a potiori/ számithat érvényre© Mennyiségileg a különbség mindenesetre óriásis a régebbi kor kevésszámú "aktá"-jával szemben - már a középkor derekán és a késői középkorban jelentkező folyamatként - az ujabb korban szembe kerül a gyaki* ran egészen uj formájú és uj rendeltetésű ilyenfajta irat darabok milliós tömege,, Éspedig különféle okokból• A közlekedés hatalmas megnövekedése /egyházi zsinatok, a humanizmus, uj kereskedelmi utak, állandóvá váló diplomácia/ fokozza a kedvet az írásra és finommá teszi technikai lehetőségeit. A római jog az írásbeliséggel járó kényszer révén és a fellendülő korlátlan egyeduralmi állam közigazgatási jogásza megtették a magukét,* hogy előálljanak a "tintafröcskölő évszázadok"* Állandó székhelyek ós cserélődő tanácsnokok helyett alakított hatósági testületek segítették elő a folyamatosan működő irat-*
