Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

körüli vitában küldenek ki biztosokat; az 1670. február-márciusi V. tc. a hódoltságról beszorult nemesek számára engedélyezi, hogy arendapénz fizetése nélkül is felvehetik földjükről a tizedet, bárki művelje is azt; az 1679. május-júniusi XXI. tc. személynek ad arendakedvezményt (Bethlen Farkas kancellár és utóda arendájának felét engedi el). Ennyit a tized ügyi törvényhozásról. Altalánosságban annyit mondhatnánk róla: érdemi része a 16. századra, ott is a korszak elsőévtizedeire esik. Az 17. századra az állapotok már kialakultak. Határviták A vagyonjogi törvényhozás termékeinek egy speciális kategóriája ahatárviták ügyében hozott törvényeké. Ez esetben nyugodtan eltekinthetünk a részletes ismertetéstől, a 66 ismert ilyen tárgyú törvény néhány kivétellel egyedi ügyeket szabályoz. A kivételek: az 1545. áprilisi törvény (a régi szokás megerősítése - ha két szomszéd falunak közös erdeje van, közösen éljék, ha viszont csak egyiküké az erdő, az legfeljebb kérésre adjon fát - de nem köteles vele, ugyanez áll a legelőkre is), az 1560. novemberi (helységek legelőit a szomszédok állatai szabadon használhatják). Az 1569. júniusi (a helységek, „a kiknek határok öszvemegyen", adjanak nyomást egymásnak - csak a vlachok juhait és ménesét véve ki ebből), és az 1600. júliusi XXIII. tc. (ez Mihai Viteazul kívánságára enged nyomást a vlach jogú falvaknak a magyar és szász falvak határán, a juhokat kivéve ebből, és ahol ez nem jelent károkat az erdőben, vetésben, rétben, szőlőben, azzal, hogy a vlach falu is adjon nyomást a szomszéd magyar, szász és vlach falvaknak). A többi 62 törvény, ismételjük, egyedi ügyek szabályozása. Legnagyobb részük (a 66-ból 50) az Apafi-korból való; van olyan országgyűlés (az 1675. november-decemberi), amelyen hat ilyen törvényt is hoznak, végeláthatatlan határvitákban küldve ki újra és újra bizottságokat vagy csak ismételten felhatalmazva, kiegészítgetve a már kiküldötteket. A rendek Apafi-kori hatalmi súlyára, látókörére mi sem jellemzőbb, mint hogy ilyen, egészen helyi jelentőségű ügyek szabályozgatásában élik ki magukat. A többi vagyonjogi vonatkozású törvények miért nem alkotnak akkora kategóriákat, mint az eddigiek? Egy-egy kérdést ugyanis csak ritkán szabályoz egynél több törvény. Olyan rendelkezésekről van itt szó, mint az 1669. január-márciusi XXIX. tc. (urát saját vagyonán kiváltó asszonynak az illető összegig jussa van ura vagyonában), az 1646. márci-