Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

usi VI. tc. (a gyámságot illető törvények betartandók, a hűtlen gyám elszámoltatása után adjon elégtételt), a jobbágy- vagy nemesi telek vételének a decretum szerinti ár betartását előíró 1635. május-júniusi XXXVI. tc, a Székelyföldön az örökség és a pertinentiái adását-vételét felszabadító 1664. január-februári XVI. tc. Olyan egészen egyedi jellegű szabályozások is tartoztak ide, mint az 1648. március-áprilisi XI. tc. (egy szomszédai malmainak és földjeinek kárára levő malom szemrevételezéséről és a malom gátjának a dolgok állása szerint való elvágatásáról vagy megigazításáról), és az 1649. január-márciusi XVIII. tc. (számos új malom szemrevételeztetéséről). Igaz, akad olyan jelentős is, mint a más vonatkozásban már említett 1629. április-májusi III. tc. a puszta szőlők felfogásával kapcsolatos jogi kérdések szabályozásáról. Egy törvény a fiscust kötelezi, hogy udvarhelyi jószágaiban kertelje el határait (1643. április-májusi XXX. tc). Három törvény szól a zavaros időkben a városokba menekített és ott elkallódott stb. értékek ügyéről: az 1625. májusi XIII. tc. (a városokba bevitt és elkallódott holmik feltalálásuk esetén fizetés nélkül visszaadandók, ha kótyavetyén vette meg valaki, a vételárat kapja meg a jogos tulajdonostól), az 1662. márciusi IV. tc. és az 1663. szeptemberi XVII. tc. (a városokban letett javak senki más követelésére nem adhatók ki), és az 1667. január-februári XV. tc. (akik az uralmi váltság idején, különösen Ali pasa Erdélyben jártakor kényszerből mások javaihoz nyúltak a sarc fizetésére, ezt ne kelljen visszatérítniök, a maguknak megtartottakat azonban adják vissza). Az ellopott marhák visszaszerzését és az ezekkel kapcsolatos orgazdaság következményeinek meggátlását tárgyazza az 1651. február-márciusi XII. tc (az ellopott marhát 15 napig kell ott tartani, ahol feltalálták, és aztán esketés után adják vissza a tulajdonosnak, akinél feltalálták, igazolja, hogy vette, különben őis büntetés alá kerül; a mészárosok, sok lévén köztük az orgazda, csak hites személyek jelenlétében vegyenek vágómarhát). Az 1637. márciusi VI. tc a „botos legények" (a fejedelem marhapásztorai) által okozott károk esetén való eljárásról intézkedik (szándékos kár esetén saját marháik foglalhatók le a kártérítésig). Egészen egyedi szabályozások az olyan tc-ek, mint az 1627. szeptember-októberi XII. tc. (egy válási ügy vagyonjogi vonatkozásainak ideiglenes rendezése), az 1670. február-márciusi XIII. tc (a Rákócziakkal szemben követelésekkel bírók a törvények szerint járjanak el - a tc egy konkrét intézkedésével később, az országgyűlés bírói funkciójával kapcsolatban foglalkozunk), döntés egy oklevél hitelessége körüli vitában (1676. november-decemberi XI. tc), végrendelet ellenére elvittek visszaadása (1679. május-júniusi XVII. tc).