Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)
II. A rendek jogait szabályozó törvények
A tizedelés részletkérdései közül jó néhány egy-két törvényben szabályoztatik. A paraszt által használt majorsági földből való tizedelést három törvény szabályozza. Az 1568. májusi VI. tc. az ilyen földekből is igazságosan ítéli a tizedelést, az 1581. májusi XI. tc. megerősíti ezt a rendelkezést, és lényegében ugyanezt teszi az 1624. június-júliusi IX. tc. és az azt felújító 1642. február-márciusi XI. tc. is. Inkább helyi szabályozás, mint elvi döntés az 1643. április-májusi XXIX. tc. (amelyet az 1646. márciusi XII. tc. is megerősít). Ez egyes Kraszna megyei helységek ügyében (amelyek, határuk szűk lévén, más falu határán vetnek, illetve művelnek szőlőt, és azokat is megdézsmálják a vlach mentesség ellenére) úgy dönt, hogy amennyiben helyszíni vizsgálat is igazolta a falvak határának szűk voltát, a vlach falvak határán levő szántójuk stb. után ne dézsmáljanak. Tizedügyi rendelkezésnek tekinthető (a kukorica helyenként még 1820 táján is meglevő tizedmentessége miatt) az 1686. október-novemberi XI. tc. rendelkezése: a hódoltság és kővárvidék kivételével búza alá való föld kukoricával való bevetése tilos. A dézsmások, a nekik való gazdálkodás szintén néhány törvény tárgya. Az 1630. január-februári XXIX. tc. csak azt köti ki velük kapcsolatban, hogy hazafiai jószágos nemesek legyenek, az 1675. május-júniusi XIV tc. pedig ezt a rendelkezést teszi konkrétabbá azzal, hogy 200 Frt vagyont ír elő számukra, és azt, hogy a főarendator és a főispán válassza ki őket a megyével egyező értelemben. A nekik való gazdálkodás ügyét előbb az 1625. májusi XVII. tc. érinti, a régi szokást erősítve meg; az előbb említett 1675-ös törvény kiköti, hogy csak addig legyenek kinn, amíg a gabonát elszállíthatják, és bordézsmálásra is csak szüretkor szálljanak ki. Az 1647. március-áprilisi X. tc. többek között arról is intézkedik, hogy a cséplő- és nyomtatórész a továbbiakban is kiadandó a fiscus számára felveendő dézsmabúzából. A tized elszállításával kapcsolatban két törvényt alkottak az országgyűlések: az 1630. január-februári XXVI. tc-et (a dézsmát ne kelljen Zalatnára fuvarozni, ahogy addig történt) és az 1664. januárfebruári XXV. tc-et (a Királyföldről a tizedet beszállító személyeket a fiscalis tisztek a teher lerakása után nem sarcoltathatják, dolgoztathatják). Törvények hosszú sora tilalmazza a tizedkihágásokat: az 1569. februári VIII. tc. (az uralkodó dézsmáját annak hozzájárulása nélkül betakarók ellen a fiscus bármelyik terminuson - az országgyűlésen is - pert kezdhet), az 1571. november-decemberi XI. tc. (az előbbi megerősítése annak hozzáadásával, hogy a büntetés 200 Frt, a tized becsűje és a perköltség, továbbá hogy az adósnak maradt tizedbérlőn a törvény szerint megdúlhatják az összeget az ispánok és szolgabírák, és végül, hogy