Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

a más nemes dézsmáját hatalmasan betakaró személy a táblára idézhető, és ott 200 Frt-on maradjon a kártérítésen és perköltségen kívül). 1589 októberében két törvényt is hoznak erről a kérdésről (VI. tc: a dézsmások Kalotaszegen ne szedjenek keresztyénpénzt, tyúkot és kenyeret, X. tc: a Szászföldön ne lépjék túl hatáskörüket). A dézsmásokat rendszabályozza meg az 1581. novemberi XXVIII. te. is (a szokásos gazdálkodásnál többet ne követeljenek, bárányokat, malacokat csak Szent Márton-napig tarthatnak kinn a szegénységen, a kepét is csak a régi mód szerint szedjék). Majd két évtized szünet után, 1610-től sűrűbben jelentkeznek az ilyen típusú törvények: az 1610. március-áprilisi XV. tc. (a bárány- és mézdézsmások ne vitessék 5-6 mérföldre a jobbágyokkal a bárányokat és méheket); az 1615. májusi XXIII. tc. (a dézsmások kalongyában és ne vékában kívánják a tizedet, és ne vegyenek maguknak semmit a tizedelésnél a nekik járókon túl), az 1618. októberi XIV. tc. (a kihágást elkövető dézsmásokat fogva küldjék a fejedelem elé); az 1621. áprilisi III. tc. (a dézsmások visszaéléseinek általános tilalma), az 1622. májusi XXI. tc. (a dézsmások ne zsaroljanak ki pénzt maguk és lovuk tartására ott, ahol nem szállnak meg), az 1625. májusi X. tc. (a tizedelők ne sokadmagukkal menjenek ki, új terheket ne rójanak a szegénységre, túlzott gazdálkodást ne követeljenek). Az várható volt, hogy az 1630. január-februári országgyűlésen ez a kérdés is felmerül, ott azonban csak annyit végeznek, hogy a dézsmások instructiójuk szerint járjanak el. I. Rákóczi György idején is több ízben tárgya a törvényalkotásnak ez a kérdés, az 1633. április-májusi XL. tc. (ha a dézsmás kárt tesz a boroshordók mérésénél, ő fizet kártérítést a fiscusnak; a szegénység a szüret után 15 nappal eladhassa borát); az 1635. május-júniusi XLI. tc. (a fejedelem ígéretet tesz a váradi és más dézsmások visszaéléseinek megszüntetésére); az 1641. április-májusi X. tc (ismét a váradi dézsmások húzás-vonásainak eltiltása) jön létre így. 1649 elején szinte magától értetődően bukkan fel újra a kérdés - és az 1630. évi törvényt erősítik meg (1649. január-márciusi XXXVIII. tc). Onnan kezdve másfél évtizedig nincs nyoma a törvényekben ennek az ügynek, az 1665 ősze és 1675 nyara közti évtizedben viszont annál inkább. 1665 szeptemberében a tizednek más földéről, a nemes kárára való elvitelét tiltják el büntetés terhe alatt (IX. tc); 1667 januárfebruárjában a vicedézsmásoknak a Királyföldön pénzüket hitelre kiadó személyeken elkövetett húzás-vonásait (XXIII. tc); 1669 januármárciusában a vicedézsmások időelőtti kiszállását és megint csak húzás-vonásaikat (VIII. tc); 1671 november-decemberében a marhák tilalmasból való behajtásakor törvénytelen exactiókat eszközlő vice-